Mit nevezünk gémkapcsozásnak a randik világában?

Sokan emlékezhetnek még Clippyre, vagy magyarul GemGézára, Microsoft Office által a 2000-es években használt gémkapocs figurára, amely mindig hívatlanul jelent meg valami okos üzenettel, amelyre általában épp semmi szükségünk nem volt. A felugró üzeneteket nagyon sokan tartották idegesítőnek, végül ki is került az alapértelmezett verzióból. De mi köze ennek a huszonvalahány évvel ezelőtti funkciónak a randizáshoz?

 


Nem más, minthogy e figura alapján nevezik gémkapcsozásnak (Paperclipping) azt a jelenséget, mikor valaki újra és újra random ránk ír, de nem igazán azzal a szándékkal, hogy bármit is kezdjen velünk, csak mintegy jelezve, hogy még él, és gondol ránk, esetleg talán a jövőben akár találkozna is… De ezt így kifejezetten sose mondja ki, csak lebegteti.

Ha van már némi múltunk a társkeresőkön, akkor szinte biztos, hogy találkozunk ezzel a viselkedésimintával. Általában semmitmondó kérdések formájában mutatkozik meg, feltételezhetően akkor, amikor az adott ember éppen nagyon nem talál magának társaságot és végigpörgeti, ki mindenki van a listáján, akit talán érdemes lenne kicsit megbökni.

Ha ilyenkor válaszolunk, abból kialakulhat valami sekélyes beszélgetés, vagy az is megtörténhet, hogy a válaszunkra már nem érkezik viszontválasz, mert annyira azért nem volt érdemi ez a kapcsolatfelvétel. Tapasztalatlanabb versenyzők könnyen komolyan vehetik, ha egy régi levelezőtársuk felbukkan, főleg, ha még a randiig is eljutottak egyszer, akár több is történt. De ritka az, hogy a semmiből sablonos kérdéssel felbukkanó valaki tényleg kíváncsi ránk. Olyasmire, hogy Szia! Szia, hogy vagy? Mit csinálsz éppen? én már egy ideje nem is reagálok. Ha valami konkrétumot akar, akkor írja meg azt. Ha csak bájcsevegne a semmiről, arra nem vagyok vevő.

Egyesek például szimplán nem tudnak aludni és ha látják, hogy zöld a lámpácskád a csevegőben, akkor rád írnak, hogy elüssék veled az időt, amíg el nem álmosodnak. Mások a legújabb hódításukat akarják elmesélni vagy elsírják, hogy mennyire elbántak velük. Esetleg tanácsot kérnek, de nem valószínű, hogy tényleg szükségük is lenne rá.

Jellemző, hogy lebegtetik, milyen státuszban is gondolnak rád. Ha épp minden egyéb lehetőségük kimerült, dobták őket, akkor hirtelen eszükbe juthat, hogy jé, akár még te is megoldás lehetsz, ha másra nem, egy kósza numerára. Lehet, hogy mire átrágod magad a kérdésen és úgy döntesz, hogy oké, akkor mehet a dolog, ők már rég meggondolták magukat, kibékültek a partnerükkel vagy találtak valaki újat. Amit egyik nap ígérnek, az a másik nap már nem érvényes.
 

Mit kezdjünk a felugráló gémkapcsokkal? Reagáljunk vagy tegyünk úgy, mintha nem is láttuk volna az üzenetet? Jó, ha ezzel töltjük az időnket vagy pazarlás?

Alapvetően három megoldás létezik.

1. Elfogadjuk a gémkapcsozást annak, ami. Nem várunk többet tőle, mint amennyit ad, végül is gyenge, jelentéktelen kapcsolatnak így is jó, mi is jelentkezhetünk az illetőnél, ha olyanunk van. Lehet, hogy egyikünk se gondolta soha komolyan, hogy összejöjjünk, de olykor jólesik csevegni egyet.

2. Ignoráljuk, egyáltalán nem reagálunk. Akkor se, ha már tizedszer köszön ránk. Mert ha egyszer is reagálunk, akkor kényszert érzünk arra, hogy beszélgetésbe bonyolódjunk és lehet, hogy csak érzelmi szemetesládának használnak bennünket.

3. Számonkérjük az illetőn, hogy miért is műveli ezt velünk. Miért írogat semmitmondó kérdéseket bizonyos időközönként, ha valójában semmit nem akar? Se haverságot, se barátságot, se párkapcsolatot? Miért érzi szükségét, hogy érzelmi pórázon tartson (ha valóban így hat ránk ez a szokása)? Ez különösen akkor idegesítő, ha az illető olykor több napon át cseveg velünk, majd hirtelen elhallgat, és csak jó sokára jelentkezik, mintha mi sem történt volna.

Ha velünk ezt csinálják, talán mi is ezt műveljük másokkal. Olykor csak azért írunk rájuk, mert már kínos, hogy rég nem kerestük egymást, de rosszabb, ha azért, mert kérni akarunk valamit, de snassz, ha előtte egy csomó ideig hallgattunk. Nyilván rengeteg ismerősünk, barátunk lehet, akivel csak ritkán érintkezünk, de azok nem félbeszakadt randizási kezdemények. Itt kifejezetten arról van szó, mikor ismerkedési céllal kezdünk kommunikálni, aztán belecsúszunk ebbe a semmilyen üzengetésbe.

A fontos az, hogy ne lássunk ebbe többet, mint ami. Főleg, ha bennünk erős az érdeklődés, ezért nyitunk a gémkapcsozó partner felé, ő meg napokra, hetekre eltűnik. Akkor ne várjuk repesvea felbukkanását, hanem engedjük el. Biztos, hogy nem akar semmi komolyat. De még komolytalant sem.