Randizol, de nem tudod, mi lesz belőle? Ezekre a jelekre figyelj!

Írta: Verticordia , dátum: ápr 28, 2014 , rovat: Párkeresés | 0 komment

Randizni jó esetben izgalmas és felvillanyozó dolog, főleg, ha úgy tűnik, megtaláltuk valakivel a közös hangot és megegyezünk abban, hogy lesz folytatás. De persze ekkor még nagyon sok bennünk a bizonytalanság, főleg az online párkeresés világában, ahol az embernek az az érzése, hogy a lehetőségek száma végtelen, és még jobbat is találhat, mint amilyen éppen horogra akadt. Hacsak nem a tökéletes egymásba borulás esete forog fenn, a kapcsolat elején számos kétely merülhet fel.

Milyen jelekre figyeljünk mindenképpen, ha tudni akarjuk, a partnerünk komolyan gondolja-e a velünk felépítendő kapcsolatot? Ne feledjük, bármilyen sajnálatos is, a legtöbben mindent inkább megtesznek, mint hogy nyíltan megmondják, ha mégsem minket választanának, inkább visszakoznának. Így aztán kénytelenek vagyunk agyalni rajta, hogy ez vagy az most miért is van így, és azt jelenti-e valóban, hogy a partnerünk le akar minket koptatni – vagy egyszerűen csak jegelne.

 

A kommunikáció ritkulása és személytelensége

Akármilyen kommunikációs formát is preferálunk (nem biztos, hogy ugyanazt szereti használni a másik is), van egy olyan gyakoriság, ami határozott érdeklődést mutat, és van olyan ritkaság, amely már igencsak gyanússá teszi a helyzetet. Persze mindenkit csak saját magához lehet viszonyítani: léteznek bőbeszédű emberek, akik szívesen telefonálnak, és olyanok is, akik ki nem állhatják a telefonos csevegést, egyesek hosszú leveleket írnak, mások csak kis üzeneteket, a chat sokak számára a legkényelmesebb, mert azonnali válaszokra ad lehetőséget, ugyanakkor lehet közben mást is intézni, nem veszi úgy igénybe az ember figyelmét, mint a telefon.

Szóval nem hiszem, hogy a kommunikáció módján kellene morfondírozni, ha a partner valamilyen módon napi többször is kommunikál velünk. Ha nagy igényünk van a telefonálgatásra, és ezt kerekperec megtagadja, amögött is láthatunk gyanús dolgokat, például, hogy telefonon keresztül sokkal nehezebb hazudni, mert a hangszínünk elárul, meg a külső zajok sem szűrhetők, de azért paranoiásnak nem kell lennünk. Ha viszont csak ritkásan jelentkezik, és akkor se érdemlegeset ír vagy mond, legfeljebb általánosságokat, és az az érzésünk, hogy kicsit sem érdekli, mi a helyzet velünk, akkor kezdhetünk aggódni.

Előfordul persze, hogy az egyik fél sokkal sűrűbben igényli a kapcsolattartást, mint a másik, de ha már másról se szól az egész kapcsolat, mint arról, hogy az e-mail-jeit lessük, és a csevegőben várjuk a zöld gomb vagy akármilyen jel megjelenését, majd annak ellenére se szólít meg, hogy ő látja, be vagyunk jelentkezve, akkor nem valószínű, hogy minden vágya a mi kettőnk kapcsolatának elmélyítése lenne. Ne nagyon higgyünk a kifogásoknak: betegség, sok munka, egyebek: aki be van zsongva, azt se betegség, se munka, se más nem tartja vissza attól, hogy jelentkezzen.

 

Randik lemondása, elhalasztása betegségekre, elfoglaltságra hivatkozva

Ahogy a kapcsolattartás gyakorisága esetén, úgy a randizásnál is gyenge kifogás folyton betegségre vagy sok munkára hivatkozni. Ha az ember igazán odavan, akkor még akkor is nekiindul a randinak, ha tényleg nincs jól: aki valaha volt ilyen helyzetben, az pontosan tudja. Főleg, mert a szerelmünkkel való együttlét, a szeretkezés gyakorlatilag felfüggeszti a betegséget, arra a pár órára elmúlik minden fájdalmunk. Nyilván nem arról van szó, hogy a kórházi ágyról is fel kéne kelni, vagy egy ronda hányós-hasmenéses vírusfertőzés miatt ne lehetne lemondani egy randit. De ha már a legkisebb megfázás is jó indok a halasztásra, és ez nem egyszer, hanem sorozatban történik, akkor ott nem az illető egészségével van a baj. Bokros teendőkre hivatkozni se ér egy-két alkalomnál többször, főleg, ha az javasolta az időpontot, aki később lemondja. Bármilyen fájdalmas, ha már háromszor hasonló visszakozással szembesültünk, vonjuk le a következtetéseket.

 

Az új partner rejtegetése a baráti kör elöl

Persze egyáltalán nem kell elsietni az új partner barátoknak való prezentálását sem, a kezdeti fázisban, amikor még nagyon bizonytalan minden, felesleges azzal fokozni a bizonytalanságot, hogy a barátaink kritikáját is meghallgatjuk. Vagy éppenséggel kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy egy különösképp vonzó partnert le akarjanak csapni a kezünkről, esetleg csupa jóindulatból értésünkre adják, hogy túlvállaltuk magunkat, mert ez a nő/férfi nem a mi kategóriánk.

Mikor azonban már kicsit megszilárdult a kapcsolat, természetes dolog, hogy lehetőséget adunk a barátainknak, hogy megismerhessék új partnerünket, és a partner is részesévé válhat addigi mindennapjainknak. Ha ez elmarad, és a randik továbbra is külön világot képeznek, annak nyilván oka van. Lehet az az ok például az is, hogy a partner nem akar bennünket felvállalni, vagy az, hogy nem teheti, mert valójában nem is független, csak nekünk játssza meg magát. Vagy egyszerűen nem tervez hosszú távra, és macerás mindig új partnerrel megjelenni, a barátok is elszólhatják magukat. De az sem kizárt, hogy előttünk szégyelli eddigi környezetét, mert szegény környékről származik, és nem gondolja, hogy jól tudnánk érezni magunkat a gyerekkori haverjaival. Persze ezt kimondania nem lesz egyszerű.

 

Ha a randikra mindig napközben vagy kora délután kerül sor

Hacsak nem valami egészen szokatlan az ember időbeosztása, logikus, hogy új partnerével akarja tölteni a péntek és szombat estéket, meg a hétvége nagy részét. Ha valaki mindig csak napközben vagy kora délután ér rá, az vagy nem független, vagy nem gondolja komolyan – esetleg persze lehet más oka is: akkor mindig dolgozik. De ez elég valószínűtlen.

Persze kisgyerekeket nevelő elváltakra más szabályok vonatkoznak, azok nem igazán fognak ilyen időpontokban ráérni.

 

Mit tegyünk, ha úgy érezzük, nincs minden rendben?

Ne ítéljünk elhamarkodottan, olykor-olykor tényleg közbejöhet valami, vagy lehet a partner a szokásosnál visszahúzódóbb. Ha a kommunikáció nagyon kevés illetve alig találkozunk, akkor ne nagyon hitegessük magunkat: persze érdemes nyíltan rákérdezni, hogy akkor most ezt hogy is értsük. Az se tévesszen meg, ha a másik tagad, és bizonygatja, hogy ő igenis velünk akar lenni, de… Ha valóban velünk akarna lenni, nem tenné ezt velünk. Tartalékként használ, olyan időkre, amikor épp nincs más, vagy csak nem bírja rászánni magát, hogy szakítson, mert irtózik a konfliktustól, amellyel a szakítás legtöbbször együtt jár. De ne könnyítsük meg neki, ne hagyjuk, hogy csak úgy elhaljon a dolog, ha nekünk magunknak fontos, hogy tisztán lássunk, és pontot tegyünk az ügy végére.

Bármennyire is fáj egy szakítás, a működésképtelen kapcsolat attól, hogy kvázi fenntartjuk, nem fog működni. Minél inkább érint bennünket érzelmileg, annál nehezebb lesz véget vetni neki, de csak saját magunknak ártunk azzal, ha ragaszkodunk hozzá.