Megbánják-e a nők az első randis szexet?

Akár hosszú távú partnert keresünk, akár kalandozunk, azért ma már nem kell úgy tennünk nőként sem, mintha a szex ne lenne fontos számunkra. Nem tartunk még ott sajnos, hogy ugyanúgy fel merjük vállalni szexuális vágyainkat, mint a férfiak, de már szégyenkeznünk sem kell miattuk.

Nem tudhatjuk persze, mikor valakit elkezdünk megkedvelni, hogy ha esetleg belemegyünk egy szexuális közeledésbe mindjárt első találkozáskor, azt a pasi hogy fogja értékelni. Sokan tartják már teljesen természetesnek, hogy egy nő is hagyja magát sodortatni, ha olyan a hangulat, mások meg valahol tudat alatt negatívan ítélik meg az ilyesmit, még akkor is, ha szemtelenül élvezték az együttlétet, és ők erősködtek, hogy mennyire rendben van az ilyen hozzáállás, hogy imádják a szexuálisan felszabadult nőket.

Egyértelmű, hogy a nő, mikor rábízza magát az erotikus hangulatra és a férfira, nem taktikázik, nem azon morfondírozik, hogy erényesebbnek mutassa magát, mint amilyen, egyáltalán: nem megy bele a játszmába, amelyet a társadalom nagy része még mindig elvár tőle, vagyis, hogy sokkal kevésbé élje meg a szexualitását, mint amennyire szeretné, kockáztat. Kockáztatja, hogy utóbb kihasználtnak érezze magát, mert a frenetikus, mindkettejük számára klassz szexet követően másnap vagy egy hét múlva szembesülhet a következményekkel.

Nincs második randi, vagy harmadik nem lesz már, a pasi rájön, hogy mégsem szeretne tartós kapcsolatra lépni, a kommunikáció elsatnyul. Vagyis a nő pillanatnyi gyönyörérzetének engedve elszalasztott egy talán hosszabb távon is működőképes párkapcsolatot. A férfi pedig továbbáll, és keres egy olyan lányt, aki, ha nem is erényesebb, de legalább annak tűnik. Vagy, aki valóban kevesebb libidóval rendelkezik, szexuálisan zárkózottabb, és akiről könnyebb elhinni, hogy majd éveken át hűséges lesz. (Valószínűleg a házastársi szex se lesz egy fesztivál emiatt, ami újabb problémákhoz vezethet, de ezt most hagyjuk.)

Nagyon nehéz jó tanácsot adni, mégis mit tegyünk, ha ott van a pillanat, hogy el kell döntsük, belemegyünk-e a szexbe és minden gátlásunkat levetkőzzük, vagy finoman hárítunk, és majd otthon verjük a falba a fejünket, hogy elszalasztottunk egy lehetőséget. Mert a lehetőség a jó szexre akkor is elillanhat, ha olyan pasit utasítunk el, aki pont a spontán, őszintén szexelő lányokat szereti, és a játszma nincs az ínyére.

Könnyű lenne azt mondani, hogy ne törődjünk a másik véleményével és éljük meg a pillanatot felszabadultan: de ha az a pár óra élvezet utána szégyenérzetet és megbánást jelent, ha napokig, hetekig gondolkodunk azon, hogy mégse így kellett volna, lesz egy olyan pont, hogy úgy érezzük, a fenébe a nagy öntudatossággal, csak kibírunk pár randit szex nélkül a magasabb rendű cél érdekében.

Mert, valljuk be, attól, hogy sokat modernizálódtunk, a férfiak nagy többsége még mindig azt becsüli jobban, amiért meg kell küzdenie, és még mindig fenyegetőnek érzi, ha egy nő nagyon szenvedélyes és magabiztos. Márpedig érvényesülni ezen, a létező párkapcsolati világpiacon kell, nem pedig egy ideális világban, ahol úgy működnek a dolgok, ahogy mi szeretnénk. (Ráadásul sok nő van, aki a patriarchális elképzelésekkel egyetértve önmagát is megfosztja a szabadságtól, és köti az ebet a karóhoz, hogy a szexuális önrendelkezés valójában ribancság, és jól is teszik a pasik, ha nem kötnek házasságot hasonló indíttatású nőszemélyekkel. Az ideológia nagyon erősen befolyásol minket mindenféle irányban.)

Megbánni ne bánjunk semmit, ha egy mód van rá, vagy legalábbis a szégyenérzettől szabaduljunk meg. Nem a mi hibánk, ha szeretjük a szexet és meg akarjuk élni annak teljességét, nem csak akkor, ha éppen szerelmesek vagyunk. Ez nem hiba, nem bűn, hanem természetes és szép. Ami pedig természetes és szép, azért nem fogunk szégyenkezni. Ettől függetlenül, ha úgy érezzük, hogy konzervatívabb férfival van dolgunk, vagy nagyon fontos nekünk az a kapcsolat, legyünk okosak, mikor el kell dönteni, milyen körülmények között bonyolítjuk az első randit.

Persze dönthetünk úgy is, hogy nekünk az ilyen konzervatív pasas hosszú távon úgyse felelne meg, és kifejezetten szabad szellemű partnert akarunk társunknak, aki nem hogy az első randis szexen nem ütközik meg, de más kalandokban is szívesen benne van. Akkor már a keresgélés során tegyük ezt a prioritások közé. Hiszen nem éreznénk magunkat jól egy olyan párkapcsolatban, ahol folyamatosan szemérmesebbnek kéne mutatkoznunk, mint amilyenek vagyunk.

Nyilván van az az érzelmi állapot, amely ezeket az igényeket és elvárásokat felülírja, de jó, ha tisztában vagyunk a partnerünk világnézetével, és azzal, hogy ehhez mennyiben ragaszkodik. Szerencsére azért van lehetőség a változásra is.