Miért ne hagyjuk elveszni a barátságainkat akkor se, ha szerelmesek leszünk?

Az újdonság varázsa és az érzés, hogy most végre ránk talált a szerelem, könnyen vezethet ahhoz, hogy hanyagolni kezdjük a barátainkat. Amíg nem volt kedvesünk és legfeljebb béna randikról tudtunk beszámolni, illetve arról, mekkorát csalódtunk az éppen aktuális partnerben, addig bezzeg kerestük a barátaink társaságát. De amint megtaláltuk az „igazit”, vagy aki tartósabban is annak tűnik, már minden másodpercet vele akarunk tölteni és nem marad időnk azokra, akiktől annyit kaptunk…

Pedig nagyon nem szép dolog elfordulni emberektől csak azért, mert mi most a hetedik menyországból tekintünk le a földre. Persze a barátok egy ideig még megértőek lehetnek és elviselik tőlünk, hogy most épp hanyagoljuk őket, de egy ponton túl azért ez nagyon negatív hatással lehet rájuk és a kapcsolatunkra.

Miért olyan fontos megőrizni a barátságainkat akkor is, ha éppen életünk egyik legizgalmasabb időszakát éljük? Nem csupán azért, mert az igazi barátság nem attól függ, hogy ki milyen életszakaszban van éppen. Hanem azért is, mert még a nagy szerelem ellenére sem fogunk mindent megkapni a társunktól és nem is lenne jó, ha egyedül rá támaszkodnánk, illetve ő egyedül ránk támaszkodna.

Noha sokan gondolnak úgy a komoly párkapcsolatra, mint valamire, ami minden problémájukat megoldja, és minden igényüket kielégíti, a valóság az, hogy ilyen nincs. Továbbra is lesznek problémáink, és olyan igényeink, amelyeket a partnerünk nem tud kielégíteni, ahogy mi sem vagyunk képesek az ő összes szükségletének kielégítésére. Ez nem baj, hanem természetes. A pasinkat aligha fogja izgatni, hogy elmenjen velünk ruhát venni, a barátnőnkkel se szeretnénk focizni – és itt mindenki gondoljon olyan szabadidős programra, amit egy azonos nemű társsal szívesebben végez, mint a szerelmével.

Ahelyett, hogy csakazértis arra törekednénk, hogy egyedül mi legyünk fontosak az életében, inkább örüljünk annak, ha vannak barátai, és persze annak is, ha mi sem szűkölködünk fontos kapcsolatokban. Ha egyikünknek nincsenek ilyen kötődései, akkor nem az a megoldás, hogy a másiknak se legyenek, hanem az, ha az eddig barátságok nélkül élő fél is nyisson mások felé. Természetesen osztozhatunk is barátokon, de jó esetben kinek-kinek saját köre is van, és a barátaival a partnerétől külön is találkozik.

Nyilván minden barátságnak része a lojalitás is, és ha csak közös barátaink vannak, akkor a köztünk létrejövő konfliktus esetén nagy bajban leszünk, mert vagy arra kényszerülnek, hogy egyikünk vagy másikunk pártjára állnak, vagy arra, hogy kihúzzák magukat a konfliktusból, ezért nem kérhetünk tőlük érdemi lelki támogatást.

De nem csak konfliktus esetén jobb, ha külön-külön bizalmasaink vannak: előfordulnak problémák, amelyeket inkább egy baráttal beszélnénk meg, mint a partnerünkkel. Vagy mielőtt megbeszélnénk a partnerünkkel, kikérnénk a barátunk véleményét.

A jó barátok abban is segítenek, hogy reálisabban lássuk önmagunkat és a kapcsolatunkra is más szemmel tekintenek, hiszen kívülről szemlélik. Olyan szempontokat láthatnak meg, amilyeneket mi nem. Ráadásul jobban ismernek, mint a saját anyánk (kivéve, ha az anyukánk a legjobb barátunk, ami nem biztos, hogy szerencsés, hiszen egy szülőnek más a szerepe, mint egy barátnak).

De a kapcsolatunk későbbi fázisaiban is remek, ha vannak barátaink. Gondolhatunk itt arra, hogy mennyire jó, ha van, aki segít az esküvőszervezésben, aki összehozza a leány- illetve legénybúcsút, aki ott van velünk, ha megtudjuk, hogy gyereket várunk, aki esetleg vigyáz a gyerekre, amikor végre elmennénk újra randizni, akivel együtt lehet játszóterezni, vagy nyaralni, akivel el lehet menni kávézni, sörözni, lányos, illetve fiús programot szervezni, miközben a partnerünk marad otthon a gyerekekkel. Akivel felnőttek lehetünk, aki kiszakít a mindennapi mókuskerékből, emlékeztet a régi énünkre, akivel nosztalgiázhatunk.

Ezer és ezer okot sorolhatnánk még, miért annyira jó dolog, ha vannak közeli, lojális, tűzön-vízen át kitartó barátaink. De egyetlen olyan ok sem jut eszembe, amely arról szólna, hogy ez miért is ne lenne jó. Vagyis, ha szerelmesek lesztek és épp rózsaszín ködben jártok, akkor se feledkezzetek meg soha a barátaitokról, szakítsatok rájuk időt és engedjétek a kedveseteknek is, hogy ápolja a barátságait! Egyetlen jó kapcsolat sem fogja őt ellopni tőletek: az energia, amit ezektől a barátoktól kaptok, a kapcsolatotokat is erősíteni fogja.