Mit tegyünk, ha a partnerünk nehéz időkön megy keresztül? És mit ne tegyünk?

Ismerkedni vagy kapcsolatban lenni valakivel, amíg az élete rendben van és minden nap vidáman kel, viccelődve évődhetünk vele és veszi a lapot, viszonylag egyszerű. Amikor azonban nehéz helyzetbe kerül, csapás éri, beteg vagy egyszerűen csak bal lábbal kelt fel, sokkal bonyolultabb a feladatunk. Főleg egy új kapcsolatban lehetünk tanácstalanok azt illetően, hogy ilyenkor mi a helyes viselkedés. Mit vár tőlünk a másik? Azt, hogy mellette legyünk és így támogassuk? Vagy ilyenkor vissza akar vonulni? Lehet, hogy pont az ellenkezőjét tesszük annak, mint amit kellene?

Az éppen krízisben lévő partnernek ilyenkor lehet, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a mi érzéseinkkel és kétségeinkkel törődjön és talán úgy érezzük, jobb, ha nem is terheljük ezzel. De akkor nem fogjuk megtudni, mire van igazán szüksége. Mindenképpen jobb tehát, ha az együttérzésünkön túl megkérdezzük, hogy miben segíthetünk, mi esne neki jól és elfogadjuk a válaszát, még akkor is, ha számunkra érthetetlen és még rosszul is esik.

Lehet, hogy a válasz az, hogy most nem akar találkozni, mert egyedül akarja feldolgozni a problémát, és mivel mi pont ellenkező típusok vagyunk: akkor igényeljük leginkább a társaságot, ha bajunk van, értetlenül állunk a jelenség előtt és úgy érezzük, hogy elutasított, kizárt bennünket. Még az is felmerülhet, hogy büszkeségből nem akarja, hogy lássuk, amikor nincs éppen túl jól, sok férfi inkább visszahúzódik az odújába, csak ne lássák gyengének. A nők meg ettől úgy érzik, hogy az nem igazi kapcsolat, amikor egy krízis esetén a másik fél bezárkózik és nem hagyja, hogy segítsenek neki.

Még az is lehet, hogy a kapcsolatunk olyan friss, hogy a férfi tényleg úgymond arcvesztéstől fél, emiatt tart bennünket távol, de simán lehet, hogy neki így a legkönnyebb feldolgozni a veszteséget vagy a problémát. Ha ez az elzárkózás nem tart túl sokáig és nem jár teljes kommunikációs szünettel, akkor kibírható, de ha valaki mondjuk napokra vagy hetekre eltűnik és tényleg semmilyen szempontból nem érdekli, hogy közben mi mit érzünk, akkor azért komolyan felmerülhet, hogy érdemes-e folytatni a kapcsolatot.

Szakértők szerint három dolgot nem ajánlatos tennünk, ha a partnerünk bajban van: ne javasoljunk semmit, ne adjunk tanácsokat és ne kritizáljunk. Gondolom, mindenki pont ezt a három dolgot szokta elkövetni (kivéve, ha az a fajta ember, akit egyszerűen nem érdekel a partnere problémája), hiszen, ha semmit nem mond, nem próbálkozik, akkor úgy érzi, hogy cserben hagyta a párját, és az illető csalódik benne. Mikor a másiknak szeretnénk segíteni, leginkább mi magunk akarunk megkönnyebbülni, mert kellemetlen érzés tudni, hogy a partner szenved és tehetetlenek vagyunk.

Még ha azt könnyen be is látjuk, hogy ilyenkor a partnert kritizálni nem a legjobb ötlet, arról, hogy még csak tippeket se adjunk, nehéz meggyőznünk magunkat… De sajnos általában nincs rá igény a másik ember részéről… Sőt, valószínűleg inkább irritálja, ha ilyenkor elkezdünk „okoskodni”.

Ha azonban ezeket a hasznosnak vélt dolgokat nem tehetjük, mi az, amit megtehetünk és amiből nem lesz feszültség?

Erre nincsen általános válasz: mindig személyre szabottan tudunk csak támogatni valakit. Kicsit egyszerűbb, ha fizikai közelségben élünk és akár egy ölelés megkönnyebbülést adhat. Vagy az, ha mindennapi kis dolgokban segítünk, átvállalunk néhány tennivalót, tehermentesítjük a másikat. Nehezebb a dolgunk, ha nem élünk együtt és ilyen gesztusokra nincs lehetőségünk, főleg akkor kínzó, ha a partner még csak nem is hajlandó megmondani, mi esne neki jól. Vagy, ha minden, amit mond, elutasításnak hangzik… Ha valakit szeretünk és az azt kéri tőlünk, hogy hagyjuk békén, ne szóljunk hozzá, akkor az nagyon fájhat, főleg, ha addig úgy tűnt, hogy kifejezetten vágyik a társaságunkra.

Mikor az első ilyen krízisen túl vagyunk, érdemes megbeszélni, mi történt és az hogyan hatott ránk. Mit kellett volna másképp csinálnunk, és milyen tanulságokat viszünk magunkkal a következő krízisre. Ha mi magunk élünk át valami fájdalmasat, igyekezzünk világosan elmondani, megmutatni, milyen vigaszra, segítségre tartunk igényt, ne a partner legyen kénytelen találgatni. Az is lehet persze, hogy a kapcsolat nem éli túl az első krízist, mert az egyik fél csak akkor tud „viselkedni”, ha felhőtlen az ég, és könnyednek hat minden. Az ilyen partnerrel hosszú távon nem érdemes számolni, bármilyen szórakoztató és szexi is egyébként.

Mindaddig, amíg nem estünk át kisebb-nagyobb válságokon a kapcsolat folyamán, nem tudhatjuk, mennyire vagyunk kompatibilisek és mennyire számíthatunk a kedvesünkre. A ránk zúduló bajok tehát szükségesek ahhoz, hogy próbára tegyék és jó esetben megszilárdítsák a kapcsolatunkat.