Randizz biztonságosan! Egy önvédelmi szakember tanácsai

A napokban jelent meg Pintér Márton Kézikönyv emberi ragadozókhoz - Nem csak nőknek - című könyve, amelynek online bemutatóját bárki megnézheti a Facebook-on: Bombera Krisztina készített interjút a szerzővel. Mivel nagyon hasznosnak éreztem az ott elhangzottakat, gyorsan meg is rendeltem a könyvet és felfedeztem egy Netes ismerkedés és randevú című fejezetet is. Mivel az olvasók ebben biztos érintettek, ezt a résztémát választottam, de a szerző a párkapcsolati erőszak különféle aspektusait is tárgyalja. 

Ami a randizást illető, online ismerkedés alapján rengeteg férfival találkoztam már, és nem állítanám, hogy mindig minden szabályt betartottam, sőt, nem egyszer szálltam be úgy az illető autójába, hogy igazából még nem tudtam róla eleget. Soha nem történt bajom, mindössze egyszer ijedtem meg, mert nem egészen azt beszéltük meg, ami történt (én egy kávézóba mentem volna vele, a pasi azonban meggondolta magát és felvitt a hegyekbe, de nem akart ártani), viszont ha belegondolok, akkor azt kell mondjam, mindig igen nagy szerencsém is volt. 

Alapvetően jó emberismerőnek gondolom magam, de az is igaz, hogy lehet, csak nem futottam bele egy ragadozóba sem, így aztán szívesen fogadom a hozzáértők tanácsait. Íme, néhány: 


1. Netes ismerkedés a személyes találkozás előtti fázisban: 

Hozzuk létre úgy a profilunkat a randioldalon, hogy ne legyen könnyű beazonosítani bennünket. Például ne saját nevet használjunk, ne ugyanazt a fotót, amit a közösségi oldalainkon. Hozzunk létre külön erre a célra e-mail címet, és csakis onnan bonyolítsuk a társkeresős levelezésünket. Ne adjuk meg idejekorán a számunkat vagy rendszeresítsünk egy másodtelefont (SIM kártyát), amelyet csak randipartnerekkel használunk. Ez utóbbi túlzásnak tűnik ugyan, de ha egy hardcore zaklatóba botlunk, akkor sokkal könnyebb előle elmenekülni, ha nincs meg neki a számunk. Természetesen a lakcímünket se közöljük. 


2. A randevú megszervezése

A szerző szerint nem mindegy, hogy milyen napszakban és a hét melyik napján találkozunk. Szervezzük inkább hétköznapra vagy vasárnapra a találkát, tehát olyankorra, amikor lehet arra hivatkozni, hogy másnap korán kell kelnünk és egy órát vagy annál kicsivel többet szánjunk rá. Legyen mindig előre megtervezett lelépési stratégiánk, vagyis ürügyünk és módunk arra, hogy távozzunk, ha kellemetlenül érezzük magunkat. 

A helyszín tekintetében próbáljuk meg, hogy mi (nők) választunk. Ne a kedvenc helyünkre menjünk, ahol később is könnyen megtalálhat az illető, mert tudja, hol keressen. Forgalmas kávézót vagy bárt szemeljünk ki, és ne menjünk szeparált helyre, maradjunk szem előtt. Ne igyunk túl sokat és ha őrizetlenül hagyjuk a poharunkat, akkor abból ne igyunk újra (ha ragadozó a randipartner, ilyenkor kínálkozik rá alkalom, hogy drogot csempésszen az italunkba). Ragaszkodjunk olyan helyhez, ahonnan gond nélkül egyedül is képesek vagyunk távozni, ha másképp nem, tömegközlekedéssel. 


3. Távozás a randiról

Itt ugyebár több verzió is lehetséges. Ha kocsival vagyunk, és nem bízunk a partnerben, ne hagyjuk, hogy elkísérjen az autóig, illetve már eleve ne parkoljunk elhagyatott helyen. Igyekezzünk úgy szervezni a randit, hogy még világos legyen, mikor távozunk. Ne akarjunk ellenérzéseink dacára kedvesek és megértőek lenni, ha például a pasi finoman rá akar venni arra, hogy vigyük el őt valameddig, vagy éppenséggel arra, hogy szálljunk be mellé, ha mi nem kocsival jöttünk. Ilyen esetben inkább hívjunk taxit (ez ma már a netes alkalmazások miatt még könnyebb, mint régebben). 

Ne engedjük magunkat rábeszélni arra, hogy menjünk el még egy helyre, főleg, ha rossz érzéseink vannak az egésszel kapcsolatban. Készüljünk fel rá, hogy bizonyos emberekből a vonakodásunk, hezitálásunk agresszív reakciót válthat ki, de jobb, ha még ebben a szakaszban kiderül, hogy a pasi egyáltalán nem tiszteli az akaratunkat: ilyenkor még könnyen lerázhatjuk. Ne akarjuk bizonyítani, hogy bátrak, lazák, bevállalósak vagyunk: mindenki ismeri a manipulációnak ezt a módját, amelyben a partner megkérdőjelez olyan tulajdonságokat, amelyek nekünk fontosak, csak, hogy rávegyen valamire, amit nem akarunk megtenni: pofonegyszerű technika, mégis nehezen állunk neki ellen. Törődjünk bele, hogy maximum gyávának, paranoiásnak tartanak majd, kit érdekel, ha nem esik bajunk? 


4. Kapcsolattartás randi után

Ne adjuk meg a telefonszámunkat azonnal, manapság már annyi netes lehetőség van a kapcsolattartásra, amelyen keresztül az identitásunk nem derül ki egyértelműen, hogy erre tulajdonképpen nincs is szükség. Pár éve még elég nehéz volt leszervezni egy randit anélkül, hogy telefonszámot cseréltünk volna. 

Ha a pasitól azzal az ígérettel tagadtuk meg a számunk megadását, hogy inkább majd mi keressük, akkor tényleg hívjuk is fel egy rejtett számról, mert így kevésbé valószínű, hogy ha összefutunk vele később véletlenül, agresszíven reagálna. (Ez a szerző tanácsa, én biztos nem hívnék fel egy így lerázott pasit.) 

Ha nem akarunk konfliktust, illetve úgy szeretnénk az illető tudomására hozni, hogy nem kívánjuk folytatni az ismerkedést, hogy azon ne sértődjön meg, ne az igazat mondjuk, hanem hivatkozzunk valamire, például arra, hogy még nem hevertük ki az előző szakításunkat. De ilyen esetben szerintem a szimpla ghosting is megfelelő reakció, még ha máskor nem is javasolnám. 

Lehetőleg ne jelöljük be idő előtt közösségi oldalon, ha pedig nem tetszett, és ő jelölt be, mert megtalált bemutatkoztunk vagy olyan infókat árultunk el, ami ezt könnyűvé tette), ne jelöljük vissza. 

Még egy utolsó megjegyzés: ha minden óvintézkedés ellenére (vagy akár azok hiányában) bajunk történik, megtámadnak, akkor se hibáztassuk magunkat, a hibás mindig a támadó, nem az áldozat. De tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy minimalizáljuk a veszélyt.