Téged zavar a nyilvános csókolózás? Vagy épp ellenkezőleg?

Nem egyszerű véleményt formálni a nyilvános csókolózásról és egyéb, vonzalmunkat megjelenítő jelenetekről, hiszen nem mindegy, milyen a kulturális hátterünk, a nyilvános egymásnak esés milyen intenzitású, hol kerül rá sor, ismerjük-e a résztvevőket, illetve mások csinálják vagy mi magunk.

Úgy tűnik, az sem mindegy, hogy milyen korúak az „elkövetők”, valamilyen kisebbséghez tartoznak-e, hogy vannak felöltözve, és még sorolhatnám a kritériumokat.

Idehaza egy fiatal hetero pár nem igazán tűnik fel, főleg, ha nem egy tömött közlekedési eszközön nyalják-falják egymást… Nyilván más a helyzet egy sötét szórakozóhelyen vagy nyáron a vízparton, mikor hasonló korú emberek hasonló tevékenységeket végeznek, mint fényes nappal és olyanoktól körülvéve, akik egészen más élethelyzetben vannak.

Egyáltalán miért csókolóznak feltűnően, sőt, kifejezetten feltűnősködve bizonyos emberek? És miért irtóznak ettől mások?

Az biztosnak tűnik, hogy a szerelem nagyságát nem lehet megítélni abból, hogy valaki nyilvánosan akaszkodik-e a partnere nyakába vagy sem. Lehet, hogy tényleg nagyon odavannak egymásért, de az is lehet, hogy egyikük vagy mindketten kifejezetten demonstrálni akarják, hogy nem szinglik, van partnerük, és ezáltal vagy a kortárs csoportban foglalják el a maguk státuszát vagy fügét akarnak mutatni az ún. nyárspolgároknak…

Ez a fajta magamutogatás inkább bizonytalanságból fakad: ha mindenáron hencegni akarok azzal, hogy nekem mennyire klassz a partnerem, hogy én hódítottam meg azt, akire mások is vágynak, az nem a szerelemről és nem is a szeretetről szól, hanem pozíciószerzésről, sőt, némi bizonytalanságról. Mert ha nem tudja mindenki, hogy ő az enyém, akkor rástartolhat más is…

Persze lehetünk büszkék a partnerünkre, de ezt kifejezhetjük ezer féle módon. Mikor vele foglalkozunk, ne az érdekeljen, hogy mások látnak-e vagy mit látnak, mert az ilyesmi nem a partnerek, hanem a külvilágnak szól. Minél inkább kitesszük az ablakba a kapcsolatunkat, annál kevésbé éljük meg az intimitást. Ugyanez vonatkozik a közösségi oldalakon pózoló párokra is: minél több csücsörítő képet posztolnak (olykor csak az egyikük), annál inkább valószínű, hogy elsősorban önmagukkal akarják elhitetni, mennyire csodálatos minden.

A szenvedély és a vonzalom nyilvános felvállalása természetesen jó dolog, csak mindig legyünk tekintettel a környezetünkre. Ne hozzuk őket zavarba és főleg ne higgyük, hogy az, aki nem ország-világ-előtt ölelkezik, csókolózik, prűd vagy nincs szerelmi élete. Nyilván sokan vannak olyanok is, akik szemérmesebbek, illetve valóban nincs szerelmi életük: őket sem kéne provokálni. Mivel szinte mindenki tudja, milyen szinglinek lenni, talán nem túl nehéz empatikusan viszonyulni a többi emberhez, még ha épp abban a szakaszban vagyunk is, hogy nagyon beleszerettünk valakibe, aki ezt viszonozza.

Persze akármennyire is zavar bennünket a nyilvános csókolózás, ha másnál látjuk, azért beszólni emiatt talán nem érdemes: biztos nem fogunk jól kijönni egy ilyen helyzetből. Akármennyire is nem tetszik vagy nem tartjuk ízlésesnek, jobb, ha tudomást sem veszünk róla. Általában meg tudjuk oldani, hogy arrébb menjünk…

Más kérdés, hogy miként viselkedünk mi magunk, ha a partnerünkön azt vesszük észre, hogy nyilvános helyen vagy nagyon vehemensen akar csókolózni és nekünk ez kényelmetlen, vagy pont ellenkezőleg: úgy tesz, mintha már az sértené, ha hozzáérünk, noha intim helyzetben nagyon is kíván minket.

Ahelyett, hogy megszégyenítenénk, illetve megsértődnénk, mindenképp próbáljuk megbeszélni a kérdést. Miért vágyik annyira arra, hogy közönség előtt csókolózzunk, illetve miért utasítja el még azt is, hogy megfogjuk egymás kezét? Utóbbi esetben az is lehet, hogy az illető nem független, de ezt nem árulta el nekünk és azért berzenkedik a dolog ellen, mert nem akar lebukni… De azért ne gyanakodjunk rögtön erre: próbáljuk meg kideríteni, mi a gondja ezzel és mi fér még bele neki, mi nem.

Rengeteg múlik a neveltetésen, a hiedelmeken, amelyeken az emberek önmagukban dédelgetnek, és persze azon is, hogy hol tart a kapcsolat. Van, akinek több idő kell ahhoz, hogy nyilvánosság előtt is fesztelenül tudjon viselkedni. És van, aki sose lesz olyan laza… De nem ezen áll vagy bukik, hogy a vonzalom, a szerelem valódi-e vagy sem.