Tudjuk-e kívánni önmagunkat?

Vajon feltetted-e már magadnak a kérdést, hogy, ha az ellenkező nemhez tartoznál, érdekesnek, vonzónak, kívánatosnak tartanád-e önmagadat? Ha még sosem jutott eszedbe, akkor képzeld el most. Tudom, hogy nem könnyű gyakorlat, de rendkívül tanulságos.

A képlet ugyanis egyszerű: ha elképzelni se tudjuk, hogy vonzódnánk önmagunkhoz, ha egy ellenkező nemű ember bőrében volnánk, akkor hogyan várhatnánk el egy valóságos férfitől/nőtől, hogy bennünket válasszon? Miért akarna olyan emberrel barátkozni, szeretkezni, akiben nincs semmi érdekes, semmi különleges, aki nem vonzó semmilyen szempontból?

Nem a szépségünkön, nem az iskolai végzettségünkön, és nem is a pénztárcánkon múlik, hogy vonzónak érez-e bennünket az ellenkező nem – vagy akár kellemes társaságnak a saját nemünk. Egyes egyedül azon múlik, hogy egészséges-e az önképünk, magabiztosak vagyunk-e, tisztában vagyunk-e a saját értékeinkkel és hibáinkkal, vagy sem. Rengeteg embert ismerek, aki folyamatosan a külvilágot hibáztatja a balszerencséje miatt, aki a másik nemet tartja összességében mindenre alkalmatlannak, így magyarázza önmagának a saját sikertelenségét. Ez ugyan nagyon kényelmes így, csak nem visz előre.

A kényelmetlen tény bizony az, hogy csupa olyasmin múlik a siker, ami bennünk van: a belénk nevelt parancsokon (mit hallottunk otthon), volt-e otthonunk, hogyan teremtettünk kapcsolatot gyerekkorunkban, milyen mintákat láttunk, milyen kommunikációs eszközöket gyakoroltunk be, hogyan kezeljük a stresszt és a konfliktusokat. Mindezt összefoglalva érzelmi intelligenciának nevezik: az IQ-hoz nincs sok köze, olyan képességek összessége, amelyeket az iskolai oktatás kis hazánkban például szinte egyáltalán nem vesz figyelembe és nem fejleszt – legfeljebb akkor foglalkozik vele, ha probléma van, de akkor se adekvát módon. (Tisztelet a kivételnek.)

A párkeresés mindenekelőtt önmagunk elfogadásáról szól. Mert, ha mi nem fogadjuk el és szeretjük önmagunkat, akkor hiába várjuk mástól, hogy ezt megtegye.

Te mit szeretsz önmagadban? Feltetted már ezt a kérdést? Ha nem, itt az ideje: válaszold meg! Utána ara is kérdezz rá, hogy mit nem szeretsz. Írj listát erről.

Mondok egy példát: sok nő, valójában majdnem az összes nő elégedetlen a testével. Hogy pontosan miért, az egy másik poszt témája lehetne. Nem is divat elégedettnek lenni, sőt, sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy ilyen létezik egyáltalán. És ez teljesen független attól, hogy „objektív” szemlélő számára az a test mennyire szép. A photoshop olyan magasra tette a mércét, hogy azt élő ember sosem érheti el.

Vannak persze, akik együtt tudnak élni némi kis elégedetlenséggel, mert ennek ellenére is szépnek/kívánatosnak érzik magukat. De ha az elégedetlenség alapvetően megmérgezi az énképüket, az már az egészséges emberi kapcsolatok kialakításának gátja lesz. Nőként is össze lehet írni, hogy mi mindennel vagyunk elégedettek, ami a testünket illeti. Emeljük ki ezeket a tulajdonságokat. Írjuk fel őket. Aztán gondoljuk át, mely testrészeink nem tetszenek. Ezeket is jegyezzük fel.

Most következik a gyakorlat neheze, az igazi játék.

Kezdjük el fotózni magunkat. (Vigyázat, nehogy a facebook-kal összekötött okostelefonnal tegyük ezt, amely azonnal kirakja a fényképünket a netre, csakis magunknak, saját használatra fotózzunk!) Készíthetünk ruhás képeket, de minél több látszik a testünkből, annál jobb. Olyan perspektívából is készítsünk képeket, amelyből normális esetben soha nem látjuk magunkat, sem a tükörben, sem mások fotóin. Nézegessük a fotókat. Szokjunk hozzá ahhoz, hogy ez a mi testünk. Fedezzük fel benne a szépségeket. Vannak benne szépségek, ha nyitottak vagyunk rá, hogy meglássuk. Lehet, hogy először borzasztó zavarban leszünk önmagunk előtt, ez természetes. Lassan hozzá fogunk szokni. Legyünk kitartóak és nézzük meg minden nap a képeket. Készítsünk újakat, különböző pózokban, nézőpontokból. Játszhatunk bizonyos effektekkel is, szerkesszük a képeket, vágjuk ki belőlük a legszebb részletet, hagyjuk, hogy hassanak ránk.

Az erotikus fotó bizony izgalmas, és ráébredhetünk, hogy tetszünk önmagunknak! Hogy szépek vagyunk, és könnyen el tudjuk képzeli, mit tart bennünk vonzónak egy férfi. Ha eddig eljutottunk, azok a dolgok, amelyek eddig zavartak, már nem is fognak olyan taszítónak tűnni. Sőt, lehet, hogy kiderül, éppen az a testrészünk tetszik legjobban, amely miatt szégyenkeztünk. Mert megtanultunk elfogadni, örömmel szemlélni önmagunk egészét.

És megéreztük, miért vagyunk vonzóak a másik nem számára. Az eredmény mágikus lesz: tapasztalni fogjuk, hogy sokkal többen figyelnek fel ránk. Magabiztosabbak és könnyedebbek leszünk. Mert elhittünk önmagunkról, hogy van miért vonzódni hozzánk.