Akiktől csak reménymorzsákat kapunk: breadcrumbing a társkeresésben

Nem csak a társkeresés, hanem az álláskeresés világában is találkozhatunk ezzel a játszmával, melynek lényege, hogy nem mondunk valakinek sem igent, sem nemet, hanem éppen annyit kommunikálunk vele, hogy minimális szinten fenntartsuk az érdeklődését és a kötődését, ébren tartsuk benne a reményt, hogy valami csak lesz, de tulajdonképpen csak húzzuk az időt.

A braedcrumb szó kenyérmorzsát / zsemlemorzsát jelent, és mivel az analógia a Jancsi és Juliska című népmesére utal, “Hansel and Greteling”-nek is nevezik a jelenséget. A mesében ugye a gyerekek egy alkalommal azt a módszert próbálták alkalmazni arra, hogy hazataláljanak az erdőből, hogy kenyérmorzsákat szórtak el az úton, csak hogy a madarak ezeket felcsipegették.



De mi a baj ezzel a viselkedésmóddal, mely az online társkeresésben kifejezetten gyakori? A fő baj vele az, hogy nem jutunk egymással dűlőre. Nem tudjuk, hányadán állunk a partnerrel vagy partnerekkel, mert egyszerre többen is játszhatják ezt, sőt, lehet, hogy már mi is játszottuk, csak nem voltunk ennek tudatában. A pandémia kezdete óta ez a halogatásos, csiki-csuki ismerkedés még sokkal gyakoribbá is vált, hiszen egy ideig nem is nagyon volt más opció, mint kivárni, ráadásul sokak mentális állapota romlott. Még azok is elkezdtek kenyérmorzsázni, akik korábban ezt nem gyakorolták.

Milyen hatással van ez a gyakorlat azokra, akik komoly kapcsolatot keresnek? Ők szenvedik meg a legjobban, mert sosem tudhatják, hogy adott ember mikor kerül elő újra, és egyáltalán miért nem akar sose találkozni. Úgy érezhetik, ki vannak szolgáltatva a másiknak, hiszen ő szabja meg a kommunikáció gyakoriságát és milyenségét. A kis mennyiségű táplálékhoz (figyelemmorzsákhoz) jutó fél önértékelése csökken, elkezd magában kételkedni, levert és motiválatlan lesz.

Nem nagyon mer panaszkodni, mert attól fél, hogy még ezt a kis figyelmet is elveszti, meg követelőzőnek tűnhet... Hajlamos belemagyarázni a helyzetbe, hogy a másik csak átmenetileg ilyen, mert épp krízisen megy át és megértőnek kell lenni vele. A ritka kommunikáció függőséget is okozhat, az ember állandóan az üzeneteit lesi, vajon miért nem ír a másik, miért nem hív... Jó ötlet, ha én keresem, vagy azzal csak elriasztom?

Az ilyen laza kapcsolódás akkor nem árt, ha az ember nem monogám és elkötelezett, komoly kapcsolatot szeretne, csak azt, hogy legyenek potenciális partnerei, ha éppen úgy alakul. Ha valaki barátság extrákkal üzemmódban van, akkor nem fog elkezdeni kételkedni önmagában, a saját vonzerejében és nem fog felőrlődni ebben az egészben. De ha valaki másképp gondol az ismerkedésre és más célokkal vágott bele, akkor azt megakaszthatja, kibillentheti.



Milyen módszert alkalmazzunk, ha észrevesszük, hogy csak morzsákat kapunk valakitől? Választhatjuk azt, hogy kerekperec megmondjuk, ez nekünk kevés és inkább megszakítjuk a levelezést. Vagy ha nincs kedvünk emiatt konflikust vállalni, egyszerűen építsük le az illetőt, ne válaszolgassunk a megkeresésére, váljunk le róla érzelmileg. A legfontosabb, hogy ismerjük fel, milyen helyzetben vagyunk: ha már hónapok óta nem haladt előre a kapcsolatunk, akkor igen minimális a valószínűsége, hogy soha nem is fog és csak feleslegesen pazaroljuk rá az időnket. Ráadásul még lelkileg is megvisel. Tehát szálljunk ki, így vagy úgy.

Persze előfordulhat, hogy annyira nincs senki a láthatáron, hogy még egy ilyen morzsás kapcsolat is jobbnak tűnik a teljes lenullázódásnál. De ilyenkor ne problémázzunk azon, hogy másokkal is ismerkedünk. Ha nem tudunk leválni akkor, amikor még nincs más a horizonton, megtehetjük később is. Hiszen az ilyen flörtölgetésben semmi elköteleződés nincs. Ne őrizgessük magunkat valakinek, aki minden jel szerint nem elég kíváncsi ránk.

Olykor pont abban a pillanatban kezd rákapcsolni, mikor valamilyen hatodik érzéke azt súgja neki, hogy közben akadt más, komolyabb jelentkező. Noha felmérést erre nem tudok idézni, a saját tapasztalatom határozottan azt mutatja, hogy ha többen érdeklődnek, akkor még a húzódozó bizonytalan is előkerül. Persze nem kell feltétlen lapot is osztani neki, de azért lehet bennünk némi kaján elégtétel. Mindenképpen jobb, mint a sarokban szomorkodni azon, hogy érzelemmorzsákon tengődünk.