Egy negatív másodpercet öt pozitívval dolgozhatsz le

Ha hosszú távú ÉS jól működő kapcsolatot szeretnénk, akkor nem elég szerelmesnek lenni, alapvetően bírni is kell egymást. Nem lehet büntetlenül cseszegetni a másikat se féltékenységgel, se házimunkával, se megalázó megjegyzésekkel... Ha a partnered mellett nem érzed úgy az idő nagy részében (mondjuk 6 órából 5-ben), hogy nyugodt vagy és kiegyensúlyozott, pozitív érzéseket táplálsz az irányában, akkor valószínűleg nem sokáig maradtok majd együtt - vagy együtt maradtok, de nem lesztek boldogok.

John Gottman, aki a matematikát hagyta ott a pszichológiáért, hogy aztán a matematikához forduljon elméletei kidolgozása érdekében, szereti pontosan mérni még az érzelmeket is... Legalábbis azt, hogy ezek mennyire pozitívak illetve negatívak. Felvételeket készít házaspárokról, figyeli vitájukat és testi reakcióikat: ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a pozitív impulzosoknak igen nagy túlsúlyban kell lenniük ahhoz, hogy egy kapcsolat működőképes és boldog legyen. Mert persze rengeteg kapcsolat működőképes úgy, hogy közben mindkét fél boldogtalan - de a cél persze nem ez lenne.

Negatív impulzusok persze minden kapcsolatban léteznek, de ha az az alapélményünk, hogy a partnerünk állandóan idegesít, nem gyengéd, nem figyel ránk, nem hallgatja meg, amit kérünk, folyton másutt jár az agya, sőt, kifejezetten bosszant, akkor rég elértünk abba a fázisba, amelyben az a partnerkapcsolat nem ér egy fabatkát sem. Sokminden összetarthat egy ilyen, félresiklott házasságot, de érzelmileg mindkét félnek jobb volna, ha nem együtt folytatnák: a házi perparvar felemészti az embereket. 

Jó lenne persze időben észrevenni, mikor indulunk el a lejtőn, mikor kezdünk elbeszélni egymás mellett, mikor válik sporttá odahaza egymás gyengeségeinek kipécézése és az egymás sebeiben turkálás. Ilyen szempontból jó mutató ez az 5:1-es arány. Ha éppen párkapcsolatban élünk, megsaccolhatjuk, milyen a mi mutatónk. Vajon mi magunk mennyi negatív kontra pozitív impulzust adunk a partnerünknek, és ő mennyit ad nekünk.

Ha családban élünk, akkor ehhez hozzátehetjük a család többi tagja felé küldött és a tőlük kapott impulzusokat: mert a párkapcsolati békéhez a velünk élő gyerekek is hozzátartoznak. Vajon nem esünk túlzásba a negatív üzenetekkel, amelyeket mindenfelé sugárzunk? És nem csodálkozunk-e közben, hogy mi is olyan sok negatív impulzust kapunk?

Gottman szerint a kapcsolatok energiarendszerek, és bennünk minden mindenre hatással van. Ez elég banális kijelentésnek hangzik ugyan, mégis nap mint nap teszünk úgy, mintha nem lennénk a tudatában - a párkapcsolat, a család, a munkahely, az iskola, bármilyen emberi közösség szintjén. 

És mindig itt csúsznak el a dolgok, ezen a ponton eszkalálódnak a konfliktusok: mikor nem megértésre, hanem arra törekszünk, hogy legyőzzük a másikat, hogy mi kerüljünk ki a vitából győztesen, hogy erősebbnek érezzük magunkat... Ha nem sikerül érvekkel győznünk (ez a legritkább esetben sikerül, mert szinte automatikusan úgy érezzük, bennünket támad a vitapartner, és nem az álláspontukat), akkor valami más módon támadunk vissza, ha nem azonnal, akkor később. 

Lehet ez a támadás szimpla passzivitás is, mikor nem reagálunk arra, hogy a másik mit mond, mit tesz, vagy elhallgatunk előle fontos információkat, megtagadjuk a gyengédséget, a szexet (egy bizonyos ponton túl tényleg nincs is hozzá már kedvünk), keresztbe teszünk, ahol tudunk. Vagy csak nem veszünk róla tudomást.

Ahogy Gottman mondja, ha egy kapcsolatban nem az a természetes, hogy amennyiben a partnerem valami miatt szenved és én ezt látom, megszűnik körülöttem a világ, és csak vele foglalkozom, amíg nem nyújtok vigaszt, akkor már komolyan el kell gondolkodni azon, hogy mi a baj. A szerelmesek ösztönösen így reagálnak egymás bánatára, de mikor a szerelem már nem olyan friss, esetleg el is múlt, könnyen elfelejthetik, hogy mi volt a legfontosabb. 

Ha még az elején vagytok, ezt a két szabályt ne felejtsétek el: sok-sok pozitív impulzus, és csapot-papot otthagyni, ha a kedveseteknek valami baja van. Ha ez sikerül, valószínűleg boldogok lesztek.