Ilyennek tessék engem szeretni

Vagyok, amilyen vagyok, én senki kedvéért nem fogok megváltozni. Vagy így kellek, vagy sehogy.

Ismerős? És ha az, amilyen vagyok, senkinek nem felel meg? Akkor szidhatom a többieket, milyen hülyék, hogy nem tudnak értékelni, nem látják, hogy a zord külső arany szívet takar, hogy a fiús öltözettől én még azért nő vagyok legbelül.

Mégis, kinek a hibája, hogy nem látják? Az övék? Tényleg? Én meglátom a másikban azt, amit a legnagyobb erőfeszítéssel rejteget? Én talán gondolatolvasó vagyok? Nekem az imponál, ha valaki durva, barátságtalan, vagy úgy néz ki, mintha bocsánatot kérne a puszta létezéséért is?

Nehéz embernek tartom magam, akivel bajos kijönni? És erre még büszke is vagyok? Szerénységemet és félénkségemet tekintem legnagyobb pozitívumomnak? Esetleg titkon, de olyan titkon, hogy még magamnak se akarom bevallani, arra vágyom, hogy majd jön egy varázsló, egy dögös csaj vagy egy királyfi és pont a békát fogja választani, akinek én érzem magam? Miért is? Mert ezt olvastam a mesében? Azért azt ne feledjük, hogy a mesében a békának is tennie kell a megváltásért, mégpedig nem keveset!

Vajon én kívülről várom a megoldást ebből a frusztrált szituációból, amit a társtalanság, a magány jelent (ha rám ez jellemző), vagy hajlandó vagyok magamon változtatni? Hiszen a világ nem fogja nekem megtenni a szívességet, hogy átalakuljon a kedvemért. Se az ellenkező nem képviselői nem fognak módosítani az értékrendjükön, se a sztereotípiák nem veszítenek a népszerűségükből, se gondolatolvasóvá nem avatnak senkit – szerencsére – belátható időn belül.

A csigaházból vagy a békabőrből kibújni cseppet sem kellemes, mert a megszokott biztonságot ad. Lehet, hogy a biztonságom, az életben elfoglalt stabil helyem fontosabb annál, minthogy társat találjak, mert az mindent felkavarna. Noha vágyom rá, azért igazán nem akarom. Nem hiszek benne – nem hiszek magamban. Ragaszkodom ahhoz, akinek most látom és tartom magam.

Lehet, hogy azt érzem, ha ebből engednék, valahol a létem kérdőjeleződne meg. Pedig a változás akkor is végbemegy, ha nem akarom, és ha nem én irányítom. Nem maradhatok örökké az, aki most vagyok. Hogy milyen irányba változom, azt azonban befolyásolhatom. Ha igazán elszánom rá magam.