Ne hidd, hogy miattad fog megváltozni! Nem fog.

Szinte biztos, hogy nem fogsz olyan embert találni, aki pontosan olyan, amilyennek a tökéletes partnert elképzeled. Vagyis lesznek hibái és idegesítő dolgai. Esetleg még olyanok is, amiket szívesen megváltoztatnál, mert valójában elviselhetetlennek tartod őket. De mennyi esély van rá, hogy tényleg megváltozik? Hogy olyan irányba változik, amilyenbe te szeretnéd?



Kezdjük messzebbről: te mennyire lennél hajlandó megváltozni bárki miatt? Próbáltak már nevelni, csiszolni egy kapcsolatban? Hogy reagáltál? Felháborodtál? Vagy hálás voltál azért, hogy manipulálni akarnak? Valóban változtál is? És abba az irányba, ahogy a másik szerette volna? Vagy az az érzés, hogy nem vagy jó úgy, ahogy vagy, inkább ellenérzést szült benned?

Változni nehéz, és sokszor nem is akarunk. Vagy, mert úgy érezzük, hogy nincs velünk semmi baj (ami szinte soha nem igaz, bár lehet, hogy más a baj, mint amit a környezetünk gondol), vagy, mert ugyan tudjuk, hogy messze vagyunk a tökéletestől, de nincs kedvünk energiákat fektetni a változásba. Amíg nem zavar extrém módon, hogy valami nincs rendben, amíg ki tudunk békülni vele, addig nem akarunk változtatni.

Ezzel nagyjából mindenki így van, akármivel is foglalkozik, akármilyen is a személyisége. Mert változni egyáltalán nem kellemes dolog és csak akkor szoktunk, ha nagyon muszáj. Ha valami külső körülmény kényszerít rá (például valamilyen tragédia) vagy ha a mi belső meggyőződésünk az, hogy változnunk kell. Attól viszont, hogy valaki, akár egy szeretett ember rá akar bírni bennünket valamire, még nem fogunk megváltozni. Vagyis de, csak szinte biztos, hogy nem abba az irányba, amerre ő szeretné.

Valójában folyamatosan változunk, csakhogy legtöbbször nem akaratlagosan, nem azért, mert szeretnénk. Megtörténik velünk, akár tetszik, akár nem. Olykor még csak nem is vesszük észre. Mindaddig, amíg a változás nem nagyon szembetűnő, nem veszünk róla tudomást. Mikorra észrevesszük, már rég megtörtént és lehet, hogy egyáltalán nem tetszik, amivé lettünk, szívesen visszaforgatnánk az idő kerekét, indulnánk más irányba. De ez persze csak az időutazós történetekben lehetséges…

Ha tehát mi magunk nem akarunk változni, vagy bármennyire is akarnánk, nem tudunk olyan irányba, amerre szeretnénk, ugyanakkor olyan irányba meg mégiscsak változunk, amerre nem szeretnénk, milyen alapon várjuk el egy másik embertől, hogy alapvető dolgokban megváltozzon a kedvünkért? Vagy miért győzködjük magunkat arról, hogy majd mi rákényszerítjük a változásra, illetve olyan helyzetet teremtünk számára, amelyben muszáj megváltoznia?

De akkor mit tegyünk? Adott egy ember, akit szeretünk, akivel együtt akarunk élni, akivel el tudjuk képzelni a jövőnket. Viszont számos tulajdonsága nem tetszik. Nem pont úgy reagál, viselkedik, nem olyanok a céljai, mint amilyeneket mi szeretnénk, nem úgy néz ki, nem úgy öltözik, nem a megfelelő emberekkel barátkozik… Mitől lesz nekünk jobb?



Három dolgot tehetünk.

1. Ha túl sok problémánk van az illetővel és biztosak vagyunk benne, hogy a jelenlegi formájában nem felel meg nekünk, akkor ne kössük hozzá a sorsunkat. Ne házasodjunk össze vele és ne vállaljunk gyerekeket. Maradjunk barátok, ha erre képesek vagyunk, de ennél szorosabb kapcsolatot ne akarjunk.

2. Ha a problémák nem igazán lényegesek, ha nagyjából még az elfogadható kategóriába esnek, akkor egyszerűen fogadjuk el, hogy ő ilyen és ne akarjuk megváltoztatni. Ha bármiben változást szeretnénk, akkor ne a személyét, hanem a cselekedeteit próbáljuk befolyásolni, de azt is csak kis mértékben. Nyilván mindannyian folyamatosan manipuláljuk egymást, ez elkerülhetetlen, de lehet ezt okosan és szelíden is csinálni, meg úgy is, hogy bántó és romboló legyen.

3. Ha maga a kapcsolat nem működik úgy, ahogy szeretnénk, és nem akarunk szakítani, de változást akarunk, akkor mi magunk változzunk meg. Amíg ugyanazokat a köröket futjuk, ugyanúgy reagálunk, addig a másik is ugyanúgy fog reagálni, Ha mi megváltozunk, akkor kénytelen lesz ő is reagálni erre.

De az már nem biztos, hogy ez a reakció az lesz, amit vártunk. Lehet, hogy pont az ellenkezőjét érjük el vele, mint amit szerettünk volna. Valójában az a legjobb, ha nem azért változunk, hogy őt megváltoztassuk, hanem azért, mert mi magunk akarunk változni, mert szükségét érezzük a fejlődésnek. Fontos, hogy ez a változás pozitív irányú legyen, és meggyőződésből fakadjon.

Arra is fel kell készülnünk, hogy nem csak a partnerünk, de általában a környezetünk egésze rossz néven veszi a nagy változásokat, mert ez minden érintett számára zavaró, hiszen kénytelen kilépni a velünk folytatott eddigi játszmákból. És ez ellenállást generál. 


Bármennyire is fájó, a változás mindig rajtunk múlik, és csakis saját magunkon tudunk alakítani. De a jó példa lehet ragadós is. Talán, ha már nagyon nyilvánvaló, milyen pozitív hatásai vannak egy-egy változásnak, a partner is kedvet kap hozzá. De ez csak egy lehetőség, garancia egyáltalán nincs rá.