Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Kezdeményezés, kockázat, lepattanás

Bár pár éve azt hallom, hogy a mai fiatalok körében nő az a tendencia, hogy a lányok is kezdeményeznek, az a benyomásom, hogy ez a mai fiúknak nem igazán tetszik. Nem is tudom, mennyire mozdultak el a „frontok”, de a legutóbb még azt hallottam, hogy a férfiak kérik meg a nők kezét és nem fordítva. Vagyis, ha történt is elmozdulás, azért lényegében maradt a hagyományos szereposztás.

Mikor a még igencsak kiskamasz gyerekeimmel beszélek, érdekes módon visszahallom a régi sztereotípiákat. Ahogy a fiam megfogalmazta: de jó a lányoknak, mert ők csak várják, hogy a fiúk odamenjenek hozzájuk. És mikor megkérdeztem, vajon hogyan kell udvarolni egy lánynak, kiderült, hogy levelet kell neki írni és ajándékot adni.

Az a része, hogy még a tíz évesek körében is levelet kell írni, kicsit meglepett, mert ahogy én a fiúkat ismerem, a fogalmazás általában az utálatos tárgyak között szerepel. És arról most nem is beszélnék, hogy milyen a helyesírásuk, mert lehet, hogy a címzettet ez nem fogja zavarni… De. Az ajándék! Az szöget ütött a fejembe. Hogy a lányoknak még mindig alanyi jogon jár az ajándék!

Persze igyekeztem rámutatni, hogy a történet másik fele sem kellemes, ugyanis ha valakitől nem veszik jó néven, hogy kezdeményez, csak örökké várnia kell, az teljesen tehetetlenné teszi. Ebben nyilván eltérőek a különböző lányok tapasztalatai. Aki befelé forduló és szégyenlős, nem erőssége a testbeszéd, keserűen megszenvedi ezt a passzív szerepet. Míg az extrovertált, feltűnő, hangos lányoknak nem kell évekig várniuk arra, hogy észrevegyék őket.

 

És sokszor ők azok, akik valóságos csapásként élik meg, ha azok is közelednek hozzájuk, akiket ők nem tekintenek partnernek.

Valójában persze a fiúk között is van egy olyan szűk réteg, akiknek nem nagyon kell erőlködniük, ha csajozni akarnak, mert a lányok maguktól tapadnak rájuk. De a nagy többség kénytelen kockáztatni és kénytelen elviselni, ha visszautasítják. Ráadásul sokszor halvány fogalma sincs arról, hogyan kéne közelednie, mit várnak tőle a lányok. Ha a kortársaitól kap tanácsokat (és ez a leggyakoribb), akkor kiderül, hogy levelet kéne írnia és valami ajándékot kéne adnia.

Na de mi legyen a levélben? És milyen ajándékot? Ugye, ugye, egyik műfaj sem igazán egyszerű. Már a fiúk számára. A lányok többsége könnyedén ír levelet és azzal sincs nagy bajban, ha ajándékot kell adnia, de próbáljunk csak kezdeményező szerelmes levelet íratni velük, az már nem lesz annyira egyszerű. Ami az ajándékot illeti, fiúnak se könnyű megfelelő dolgot kitalálni. De hát nem a lányok feladata a kezdeményezés. Vagy, ha mégis megteszik, akkor általában testbeszéddel, ráutaló magatartással, nem direktben.

Per pillanat nem tudok elképzelni olyan társadalmi átalakulást, amitől hirtelen egyformán elfogadott lenne a lányok és a fiúk kezdeményezése, és amelyben egyforma módszerrel csinálnák ugyanazt. Noha az egyenjogúság hívei helyeslik, hogy a nők kezdeményezzenek, a legnagyobb feministák általában nagy elánnal bizonygatják, hogy soha nem ők akartak felcsípni egy-egy férfit, hanem a férfi erőltette. Hogy őket valósággal üldözni kell.

Még mindig nagy divat azt az érzést kelteni a fiúkban, férfiakban, hogy a szexuális vágy valami mocskos dolog, de ha az ő vágyuk mocskos, akkor a nőké mitől tiszta? Attól, hogy szerelemmel társul? De hát nem igaz, hogy mindig szerelemmel társul. Sőt, az sem igaz, hogy a fiúk mindig jobban akarják a szexet, és a lányok csak elviselik, jobb híján beadják a derekukat.

Annyi mindent tanítanak az iskolában, de azt, hogy miként érdemes közeledni a másik nemhez, és ki mikor érzi magát biztonságban egy ismerkedésnél, valahogy sose. A könyvek, amelyek kötelező olvasmányként megjelennek, vagy sztereotípiákkal vannak tele (Kinizsi Pál, Egri csillagok), vagy csak a fiúk egymás közötti játszmáit boncolgatják (Pál utcai fiúk). Vagy éppen a lányokéit (Abigél).

Úgy tűnik, kamaszként kötelező bénázni – de amit akkor nem tanulunk meg, azt felnőttként se fogjuk tudni. Például kezdeményező levelet írni, nos, azt online társkeresőn is kell. És persze nagyrészt a férfiaktól várjuk el, hogy megtegyék.