Miért őrizzük meg digitális függetlenségünket?

Mikor kapcsolatba kezdünk, általában nem azon jár az agyunk, hogy miképp őrizzük meg a függetlenségünket, hiszen éppen egymáshoz akarunk tartozni, és igyekszünk egyre mélyebb kötődést kialakítani. Minél közelebb kerülünk egymáshoz, annál kézenfekvőbbnek tűnik, hogy sokat adjunk fel függetlenségünkből és vannak, akik azon a címen, hogy a bizalom és az átláthatóság a jó kapcsolat alapja, gyakorlatilag elvárják, hogy a partnerük mindenféle titkához hozzáférésük legyen.



Bármilyen szerelmesek vagyunk is, ezt ne engedjük, illetve ne kívánjuk senkitől. A bizalom szép dolog, de épp akkor szavazzuk meg egymásnak, ha nem gyakorlunk ellenőrzés a másik felett. Nincs szükségünk egymás kulcsszavaira, nyugodtan megmaradhat a privát szféránk. Nem totális kapcsolatban élünk (remélhetőleg), nem olvadunk össze a másik emberrel, hanem partnerek vagyunk. Jó esetben egyenrangú partnerek.

Persze nem csak egymás ellenőrzése céljából jöhet létre digitális függés. Nekem például azért volt hozzáférésem a partnerem e-mail-jéhez, mert ő rosszul látott és egy időben én írtam a leveleit. Soha nem éltem vissza ezzel a tudásommal, de egy idő után neki kényelmetlenné vált, hogy hozzáférhetnék a leveleihez, ha akarnék. Akkor megváltoztattuk a kulcsszavát.

Vagy ott vannak a mindenféle közös előfizetések, streaming oldalak, zenehallgatós oldalak, utazós oldalak: amíg együtt vagyunk, költséghatékonyabb és gyakorlatiasabb közös fiókot használni. Igen ám, csak szakításkor el kell dönteni, hogy akkor most kié a fiók... Törvényileg nyilván azé, akinek a nevén van, de a másik fél ilyenkor elég rosszul járhat, ha évekig ő is beszállt az előfizetésbe és most hirtelen a nulláról kellene mindenre befizetnie. Ha digitális gyűjteményt is összeállított addigra, azt elég macerás lesz más fiókba vinni. Ezért is választják sokan azt a megoldást, hogy ágytól asztaltól elválnak, de digitális szinten megmaradnak együtt.

Csakhogy egy idő után ezzel is baj lehet, ha egyiküknek vagy másikuknak új partnere lesz és az is beszáll a csomagba. Előfordulhat, hogy a régi partner ellenőrzi az újat, esetleg módosít a beállításokon, vagy másképp kellemetlenkedik, de az új partner is bosszanthatja a régit.

Mivel a világ egyre bonyolultabb és egyre több előfizetésünk, fiókunk, kütyünk van, kezd teljesen átláthatatlanná válni, mennyi mindenbe jelentkeztünk be. És hát jó szokás szerint a legtöbb ember ugyanazokat a kulcsszavakat használja az összes fiókjában, hiszen sokat nem képes megjegyezni, a kulcsszókezelő oldalt beállítása meg macerás, kicsit érteni kell hozzá... Mikor bejelentkezünk, általában nem foglalkozunk azzal, hogy ez mennyire biztonságos (tisztelet a kivételnek).

Vagyis minél tovább élünk valakivel, és minél jobban összefonódtunk, annál nehezebb lesz a digitális szétválás. Mondhatni, egy ponton túl szinte lehetetlen. Mert mindig marad olyasmi, amire már nem is emlékszünk, hogy feliratkoztunk. Ezért érdemes egy kapcsolat kezdetén arra törekedni, hogy bele se süppedjünk a függetlenségünk feladásába, csak, mert az olyan kényelmes és mert nincs kedvünk határt szabni az esetleg túlságosan nyomulós partnerünk kívánságainak.



Ha az elején nem vagyunk ezzel óvatosak, akkor később visszavenni az ellenőrzési mániából gyakorlatilag lehetetlen lesz, mivel a partner azonnal gyanakodni kezd, hogy miért is gondoltuk meg magunkat... Aki már megégette magát párszor, az tudja csak igazán, milyen romboló lehet egy féltékeny, egójában sértett expartner, aki mondjuk kitörli évek munkáját a számítógépünkről, csak, mert tudja a kulcsszavunkat. Hogy a bankszámlánk kisöpréséről már ne is beszéljünk (de, beszéljünk, mert az talán még jobban tud fájni).

Olyasmit is meg tud lépni egy bosszút forraló expartner, hogy belép a társkeresős profilunkba (hiszen a password-öt biztos kitalálja), majd elolvassa az ottani leveleinket, sőt, simán ír a nevünkben... Vagyis szinte csak azon múlik, mit NEM tesz meg, hogy ő mennyire érett személyiség, nem pedig azon, hogy mi mennyire vagyunk óvatosak.

Ha kezdettől ügyelünk a függetlenségünkre, akkor sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy komoly gondok akadnak majd szakításkor... Mivel a kapcsolatok igen nagy része ér véget így, abból kiindulni, hogy mi úgyse fogunk elválni egymástól soha, minimum naivitás. Legyünk inkább minden eshetőségre felkészülve.