Mikor érzed úgy, hogy beleszólhatsz a kedvesed dolgaiba?

Ha két ember abból a célból ismerkedik, hogy előbb-utóbb elkötelezzék magukat, mondhatni elkerülhetetlen, hogy véleményt nyilvánítsanak mindenféle ügyben, ami a másikat illeti: míg a kezdeti pár hétben még az álmélkodás és a rózsaszín köd jellemző, úgy érezzük, hogy a partnerünk tökéletes (minél kevesebbet tudunk róla, annál inkább), addig a kapcsolat egy további szakaszában egyre több olyan kérdés kerülhet elő, amiben nem értünk egyet. Sőt, úgy érezzük, hogy a partner rosszul csinál vagy gondol dolgokat.

De online ismerkedésnél már a lelkesedés kialakulása előtt, a puhatolózós szakaszban is felmerülhetnek olyan kérdések, amelyekben nincs összhang. Van, aki ekkor még ezekről nem nyit vitát és igyekszik a pozitívumokra koncentrálni, de olyan is akad, aki kezdettől magáévá tesz egyfajta kioktató stílust és egész hamar eljut odáig, hogy feljogosítva érzi magát a kritikára és arra, hogy elvárja a változást.

Messze nem csak a nők között vannak olyanok, akik így működnek, sőt, talán ők inkább a kapcsolat későbbi szakaszában kezdenek mindenbe beleszólni, míg sok férfi már az elején szeret azzal villogni, hogy ő jobban tudja. Ha valamiről mesél nekik a barátnőjük, bármi is legyen az, bármilyen lényegtelen, tulajdonképpen békés téma, a férfi képes rögtön olyan megvilágításba helyezni, hogy abból vita kerekedjen, mert ha már egyszer belelendült, addig nem ereszti a koncot, amíg a partnere bele nem fárad az egészbe.

Az ilyen partnert nehéz beengedni először a lakásba, mert tuti, hogy fumigálni kezdi. Lehet, hogy előtte alaposan kitakarítottál és rendet raktál, de az se lesz elég. Lehet, hogy majd vesz neked néhány kiegészítőt, csupa kedvességből, mert úgy találja, hogy már ócska vagy nem elég esztétikus, amid van. Biztosan nem megbántani akar ezzel (vagyis reméljük, hogy nem), de attól ezzel még azt üzeni: már rég ki kellett volna cserélned, vagy nincs elég jó ízlésed. Esetleg mindkettő. Persze lehet, hogy csak pénzed nem volt kicserélni, de az is lehet, hogy neked az nem olyan fontos…

Beleszólhat abba, hogy vezetsz-e vagy sem, hogy mit eszel, mit nem, hogy miként töltöd a szabadidődet, és ha vannak gyerekeid, bizony előbb-utóbb ők is sorra kerülnek. Bizonyos emberek képtelenek ellenállni a vágynak, hogy minden körülöttük lévő fiatalt megneveljenek, bármennyire is tapintatlan dolog ez, főleg, ha az illetőnek a szülője is jelen van.

Magadra ismersz? Te is viselkedtél már így? És te is azt gondoltad, hogy teljesen oké rászólni a büdös kölökre, ha nem a te elképzeléseid szerint beszél vagy cselekszik? Így állsz a kedvesed gyerekeihez? És ha ő szólna rá a te gyerekedre, akkor mit éreznél? Ő is ezt teszi? Vagy sokkal diszkrétebb, és tiszteletben tartja a tényt, hogy őt Te neveled és a másik szülője, nem pedig egy számára kvázi idegen?

Persze az sem jó, ha annyira ki akarunk maradni a kedvesünk életéből, hogy semmiben nem nyilvánítunk véleményt és távol tartjuk magunkat a mindennapjaitól. Látni se akarjuk a gyerekeit… (Kivéve, ha ezt ő maga kéri…) De főleg azoknak kellene nagyon óvatosnak lenniük ezekkel a beavatkozós attitűdökkel, akik extrovertáltak, szangvinikusak, szokásuk lenyomni másokat a puszta hangerejükkel és állandóan viccelődnek, akkor is, ha a körülöttük lévők nem vevők éppen rá.

Meg azoknak, akik hajlamosak mindenben a negatívumokat látni és nem nyitottak másfajta élet- és gondolkodásmódra.

Persze, ha egyszer majd együtt akarunk élni, akkor össze kell csiszolódnunk, de nem úgy, hogy csak az egyik csiszolódik a másikhoz, hanem kölcsönösen. És bőven van rá idő, nem kell rögtön belevetni magunkat. Nem esik jól senkinek, ha úgy érzi, hogy a partnere meg akarja változtatni, mert úgy, ahogy van, nem tetszik eléggé. Vagy ő maga igen, de már az életstílusa nem annyira. Nagyon nehéz összeegyeztetni két ember stílusát is, hát még többét, hiszen lehetnek már mindkét fél esetében gyerekek is a családban. Nem érdemes ezt elsietni, sem erőltetni, sem egyoldalúan akarni, csak, mert nekünk az az elképzelésünk, hogy szép, közös otthonban fogunk élni, ami teljesen úgy működik majd, ahogy MI megszoktuk…

Legjobb, ha nagyon óvatosan nyilvánítunk csak véleményt és bőven hagyunk időt arra, hogy megszokjuk egymás mániáit, kedvteléseit és kialakítsuk közös ritmusunkat.