Minden stimmelne, csak a szikra hiányzik

Biztos sokan ismerik ezt a jelenséget, főleg azok körül, akik online keresnek partnert. Ami az adatokat illeti, minden stimmel, élőben is teljesen oké, nincs átverés, a másik úgy néz ki, ahogy vártuk, olyan kedves, amilyen a leveleiben volt, korban megfelel, egészséges, kellemes, jókat lehet vele beszélgetni, és egyik randi követi a másikat, vagyis tényleg minden működik - látszólag. Csak az a szikra nincs meg, amire annyira vágyunk. 

Ha először botlunk ilyen ismerkedésbe, még több energiánk van kihátrálni, hiszen még úgy érezzük, rengeteg lehetőség áll előttünk. Nagy a társkereső, sokak paraméterei megfelelnek az elvárásainknak, csak lesz olyan, akivel a kémia is működik. De ha már régen keresgélünk és sok csalódáson vagyunk túl, akkor hajlamossá válunk megkötni azt a bizonyos kompromisszumot. Főleg, ha a partner viszont érzi a szikrát, neki mi nagyon is bejövünk, és nyomul, minden módon kinyilvánítja, hogy szeretne bennünket hosszabb távon is maga mellett tudni. 

Nyilván vannak, akik kitartanak és tovább próbálkoznak (sajnos ezek közül némelyek sose találják meg azt, akit keresnek), mások viszont úgy döntenek, hogy letelt a keresgélés ideje, nem akarnak több első randit, reménykedést, aztán kiábrándulást és szakítást. Végre tovább akarnak lépni a komoly kapcsolat, az elköteleződés és a családalapítás irányába. Ők sokszor tényleg meg is valósítják ezen terveiket, de valószínűleg körülük kerülnek ki azok is, akik pár év múlva, talán egy-két gyerekkel később úgy érzik, hogy nem jól döntöttek, nem kellett volna megelégedni azzal, aki csak paraméterekben felelt meg, de igazán nem tudta őket lelkesíteni. 

Mivel általában a nők azok, akikben nehezebben jön létre a vonzalom, és mivel ők azok, akik kifutnak az időből, illetve akiknek fontosabb a stabilitás, a későbbi csalódás is elsősorban őket érinti. A férfiak még akkor is csak mérsékelten boldogtalanok, ha igazából nem működik a házasságuk, és rájöttek, hogy a feleségük nem kívánja, sőt, nem is szereti őket. Vannak olyan dolgok a házasságban, amelyek kompenzálják őket. 

A nők azonban nem lesznek elégedettek. A kompromisszum nem pótolja az intimitást, a szexuális gyönyört, azt a lelkesedést, amit elvileg mások éreznek egy kapcsolatban (és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindenki más igazi szerelemből ment férjhez), így sokkal nagyobb eséllyel fáradnak bele az egészbe és kezdeményezik a válást még akkor is, ha a partnerük szerint minden rendben van és ők aztán mindent megtettek azért, hogy boldoggá tegyék az asszonyt. 

A maguk szempontjából tényleg lehet, hogy mindent megtettek, csak a boldogság nem ettől fog megszületni. Főleg fennmaradni nem fog attól, hogy akarjuk... 

Persze olyanok is vannak, akik inkább a biztonságot választják és nem akarnak elválni csak azért, mert boldogtalanok. De kellemes akkor se lesz mellettük az élet. Egyre inkább elfordulnak a partnerüktől, mániákat alakítanak ki, aszexuálissá válnak, mert az a legkönnyebb... Viszont meglesz az az elégtételük, hogy legalább családot alapítottak, van, akinek ez is legalább olyan fontos, mint a szenvedély vagy a szerelem. 

Mikor úgy döntünk, hogy szerelem nélkül kötjük össze az életünket valakivel, akkor azért legyünk tudatában annak is, hogy hosszú távon ez mivel járhat. Ahogy az újabb is újabb nekifutások is járhatnak azzal, hogy kifutunk az időből és már nem vagyunk képesek gyereket vállalni. Vagy szingliként éljük le az életünket. Egyik sem tragédia. De kemény döntések, amelyek az egész életünket meghatározhatják.