Most akkor járunk vagy sem?

Sokak számára úgy tűnhet, hogy a mai huszonévesek problémája csak, de korábban is előfordult, hogy egy fiú-lány közeledésről, találkozgatásról még a benne levők számára sem derült ki, vajon most ez kapcsolat vagy sem. Mivel általában a lányok törekednek kapcsolatra és a fiúk szeretik a lebegtetett dolgokat (legalább is bizonyos fiúk), előfordulhat, hogy a lány nem is mer rákérdezni, vajon akkor ő most mi is a partnere számára. 

Szokás panaszkodni a hook-up kultúrára, vagyis arra a gyakorlatra, amely például amerikai egyetemeken nagyon jellemző: a diákok csak alkalmilag jönnek össze, és hiába találkoznak akár rendszeresen is, a dolog nem válik kapcsolattá, minden egyes együttlét után visszatérnek a "független" kategóriába. De ilyen haverságok, barátságok már 20-30 éve is léteztek, csak nem így nevezték őket: a szexuális forradalom óta nincsenek olyan éles határvonalak a függetlenség és az elkötelezettség között, és mivel már ún. jó családból való lányokat is meg lehet kapni "csak" szexre, a fiúk, férfiak maximálisan kihasználják ezt a lehetőséget.

A gond ezzel sokszor az, hogy sok nő, aki részt vesz benne, tulajdonképpen nem is ezt szeretné, hanem kötődést és igazi kapcsolatot, de azt gondolja, hogy ezt az igényét nem fejezheti ki, és ha egyáltalán megpendítené a kérdést, a fiú fejvesztve menekülne.

Azzal szokták magyarázni ezt, a nemek közti alapvető különbséget, hogy az őskorban a férfi sokkal többet nyert azzal, ha elszórta a magvait, a nő pedig, mivel a gyereket neki kell kihordania, arra törekedett, hogy a lehető legjobb férfit kösse le magának, vagyis neki a hosszú távú kapcsolat volt kifizetődő. De ebben persze az is benne van, hogy egy férfi sokkal könnyebben élvez, mint egy nő, aki, ha megfelelő partnerre akad, már csak azért is meg akarja tartani, mert tudja (vagy sejti), hogy olyan rengeteg hasonló, neki való férfi nincs a kínálatban.

Ösztönök szintjén persze mindkét nemben megvan a kalandvágy és a kötődés iránti vágy, és az alkalmi szexből, ha jól sikerül, kapcsolat is lehet... A kérdés csak az, hogy legyen-e előbb a szexpróba, és utána derüljön-e ki, hogy mi lesz a dologból, vagy a nők inkább várjanak udvarlásra és arra, hogy a férfiak majd meghódítják őket.

Egy amerikai felmérés szerint a megkérdezett fiúk 63%-a akart egy alkalmi együttlét után ugyanazon az alapon további alkalmakat és semmi kapcsolatot, míg a lányok közül csak 11% gondolta úgy, hogy ez neki elég.

Ugyanakkor a nők 64,5%-a állította, hogy ideális esetben egy alkalmi együttlét romantikus kapcsolathoz vezet, míg a férfiak közül 35% gondolta ezt így. Ami annyira nem is rossz arány szerintem.

Mivel a megkérdezettek mind huszonévesek voltak, nem meglepő, hogy ezek a fiúk még nem jutottak odáig, hogy el akarjanak köteleződni, hiszen később érnek és nem ketyeg se a biológiai órájuk, se a társadalmi nyomást nem érzik, ami az elköteleződés felé hajtaná őket. Ez náluk inkább 30 fölött következik be, amikor már kitombolták magukat, jó esetben munkasikereket is elértek, és kezdenek lehiggadni.

A lányok sokkal hamarabb érnek és a társadalom is sokkal korábban kezdi őket azzal bombázni, hogy családot kell alapítaniuk, gyereket kell szülniük, mert az az igazi siker... Még ha manapság egyre több nő esetében kitolódik is a gyerekvállalás ideje, azért már egy huszonkevés éves nő esetében is sikertelenségnek számít, ha nem tud stabil párkapcsolatot felmutatni.

Az egyik megoldás az lehet, hogy egyáltalán nem is huszonéves, főleg nem még egyetemre, főiskolára járó vagy a karrierjük kezdetén lévő fiúktól várjuk, hogy komoly kapcsolatot akarjanak. Nyilván lesz köztük is olyan, aki szerelmesen el akar köteleződni (mégiscsak ott az az egyharmad), de a többség még nem jutott ebbe a fázisba. Tehát érdemes a harmincasok közül válogatni. Vagy a huszonéveik végén járókat megnézni. Mivel az egyetemen leginkább kortársak vannak, a net sokkal nagyobb esélyeket nyújt ebből a szempontból is.

Másrészt, ahogy ezt már korábbi posztokban is ecseteltem, nem jó stratégia azonnal engedni egy pasi nyomásának, ha mihamarabb ágyba akar bújni. Ne féljünk attól, hogy nem lesz másik jelentkező, mert persze, hogy lesz. Főleg, ha nem csak ölbe tett kézzel várjuk. De a felkínálkozás vagy a túl korai gabalyodás nem hogy lekötné a fiúkat, inkább csak azt érzik, hogy túl könnyen kapták meg a lányt. Ráadásul hogy tisztelhetnének valakit, aki saját meggyőződése ellenére megy bele egy együttlétbe, akár úgy, hogy nem is volt ideje megkívánni a fiút?

Okosabb megvárakoztatni a pasikat: aki nem tud várni, azzal meg foglalkozni sem érdemes. És aki annyit nem tud megtenni, hogy udvarol és türelmes, az az ágyban sem lesz kellemes partner. Ha a nő megmarad a találkozgatás szintjén (a férfi akar találkozni, ha eltökélte, hogy megszerzi a lányt), akkor előbb-utóbb a férfi lesz az, aki kapcsolatra törekszik majd. Mert amint a nő értékesnek tűnik a szemében, be akarja biztosítani a "jogait", és tisztázni akarja, hányadán is állnak.

Nyilván vannak időszakok, amelyekben csak komolytalan pasikkal találkozunk, és látszik, hogy semmi értelme hosszú távon gondolkodni, de azért az erotika fontos a számunkra: viszont akkor is csak abban az esetben érdemes kalandozni, ha legalább abban biztosak vagyunk, hogy az illető figyelmes és előzékeny. És, hogy nagyon kívánjuk. Csak azért, hogy ne legyünk egyedül, ne szóljanak meg a szingliségünk miatt, igazán semmi értelme.