A Facebook és a szerelem – avagy párkapcsolataink nyoma a neten

A Nagy Testvér folyton figyel – persze általában csak madártávlatból. A Facebook pedig különösen alkalmas arra, hogy tágabb összefüggésekre világítson rá, az ún. metaadatok feldolgozása segítségével.

Mindannyian egyéniségek vagyunk, vagy legalábbis majdnem mindannyian, de legtöbbünk meglehetősen kiszámítható is. Még a kiszámíthatatlanok is azok, hiszen kiszámíthatatlanságukban kiszámíthatóak. Amit a közösségi felületek elemzői látnak, azok nagy tendenciák, statisztikai adatok: ezeket az adatokat mi magunk szolgáltatjuk azzal, hogy egyáltalán jelen vagyunk a közösségi hálón. Persze amennyiben jelen vagyunk, és amennyiben oly módon vagyunk ott, hogy a magánéleti rezdüléseinknek is marad nyoma – mert ez persze nem kötelező.

Ebben pedig azért még mindig nagy a különbség a fiatalabbak és az érettebbek között: sokan nem adnak számot párkapcsolati mozgásaikról, hiába aktívak a közösségi hálón, mások meg a baráti kör előtt élik meg szerelmeiket és csalódásaikat.

De nézzük, milyen általánosságokra derült fény a metaadatok tükrében. Az elemzők rájöttek például arra a „törvényszerűségre”, hogy minél régebbi egy kapcsolat, annál szilárdabb. Nem mondanám, hogy ehhez sok sütnivaló vagy metaadat kell, hiszen minél több időt, energiát feccöl az ember egy kapcsolatba és minél inkább összefonódik a partnerével egész egzisztenciája, annál nehezebben fog szakítani. Legvalószínűbb a szakítás friss partnerek esetében, a kor és a kapcsolat előrehaladtával egyre kevésbé gyakori a szakítás. A hetedik év nem tűnik kritikusnak.

Persze, ahogy fentebb mondtam, a kisebb és nagyobb megingások kiposztolása is sokkal kevésbé jellemző előrehaladottabb korban. Még ha létezik is probléma, azt nagyobb valószínűséggel intézik el a felek egymás közt, a nyilvánosság kizárásával. Na, és sokkal kevesebb értelme van a pár közötti folyamatos elektronikus forgalomnak akkor, ha együtt élnek és úgyis mindennap látják egymást, mint abban az esetben, ha a napjaik nagy részét külön töltik.

Érdekes adat: a szakítások nagy része a nyári hónapokra esik, míg a legszilárdabbnak a február bizonyul – bár nem hiszem, hogy kifejezetten a Valentin-nap miatt lenne így. Ha az északi féltekét nézzük, a szexuális aktivitás azért a meleg hónapokban jelentősebb, tehát az új partner felbukkanása is valószínűbb, a szabadságolások, a fesztiválok, a nagy bulik időszaka a nyár – gondolom, a dél-amerikai adatok azért nem ennyire szilárdak karnevál környékén.

Szakítás esetén az FB-s aktivitás bizonyos mintát követ: aki kiposztolja a szakítás tényét (ez általában elég indulatos vagy nagyon szomorú poszt), annak az első 24 órában 225%-kal növekedik a facebook-kommunikációja, hiszen családtagjai, barátai igyekeznek kommentekkel is támogatni az illetőt. Az elkövetkezendő napokban az interakciók száma persze folyamatosan csökken, amíg vissza nem áll a szakítás előtti szintre.

Az elemzők megfigyelték a szerelem kialakulásának Facebook-on követhető folyamatát is. A kapcsolat deklarálásának napja előtti 100 napban látható, hogy 88 napon keresztül egyre sűrűbb az FB-forgalom a két ember között, majd az utolsó 12 napra ez hirtelen megszűnik vagy drasztikusan lecsökken, és a kapcsolat hivatalos kezdete utáni napokban is elég ritkás– logikus módon, hiszen már elsősorban a valóságban és kettesben fejezik ki egymásnak, mit éreznek. A kapcsolat kezdete utáni időszakban a posztok ritkábban, de sokkal érzelmesebbek, már nyíltan lehet vállalni a vonzalmat, nem kell attól félni, hogy a másik „félreérti”, vagy túl soknak találja. Illetve a szélesebb közönség előtt is pozícionálják a párok olyankor összetartozásukat, nehogy valaki lemaradjon az újdonságról és rástartoljon a már „foglalt” illetőre.