A kíváncsiság mint a jó kapcsolat sarokköve

Minden kapcsolat kíváncsisággal kezdődik: érdekel a másik ember, vagy legalábbis valamilyen szempontból izgat, hogy milyen lehet, meg akarom ismerni közelebbről is. Az ismerkedésben éppen ez a különleges: hogyan épül fel egy addig teljesen idegen ember személyisége a szemünk láttára. (Persze lehet, hogy már addig is ismertük, de nem olyan szempontból, ahogy egy intim kapcsolatban.



A megismerési folyamat sokszor egyszerűen ahhoz vezet, hogy rájövünk: valójában semmi közünk a másikhoz és nem is érdekel bennünket annyira, hogy el akarnánk mélyíteni a kapcsolatot. Vagy éppen fordítva: azt érezzük, hogy őt nem érdekeljük eléggé, nem izgatjuk annyira, hogy a különlegesség érzetét keltse bennünk. A kapcsolat felépülésének tehát alapfeltétele, hogy eléggé érdekeljen a másik és ő is kíváncsi legyen ránk.

Aztán ha a kapcsolatunk stabillá válik, és már egy ideje együtt vagyunk, elkezdjük úgy érezni, hogy mindent tudunk a másikról és semmi újat nem tud nekünk mondani. Ami unalmassá teszi. Megszokott bútordarabbá, akit kerülgetni kell, de aki miatt már nem érezzük elevennek magunkat. Akinek a titkaira nem vagyunk többé kíváncsiak, sőt, azt hisszük, nincsenek is titkai.

Bármennyire is vágyunk a stabilitásra, azt az állapot, amikor már abban a hitben élünk, hogy nincs semmi, amivel meglephetnénk egymást, egyáltalán nem kívánatos. Itt megreked az egész történet, és csak alibi kommunikáció zajlik közöttünk. Már nem érezzük úgy, hogy érdemes lenne beszámolnunk az apró-cseprő ügyekről, sőt, ha a partner reakciója mindig egyforma, csak leráz vagy kioktat, akkor egyre kevésbé lesz értelme bármiről is beszámolni.

Ezen a ponton már teljes az elzárkózás: nincs kíváncsiság, nyitottság, újdonság, és ezzel együtt a szeretet is eltűnik. Ha nem tudjuk, hogy kapcsolódhatunk, akkor a szeretetet sem tudjuk megélni.

Az viszont biztosan tévhit, hogy valaha is eljuthatunk abba a fázisba, hogy tökéletesen ismerjük a másikat. Maximum attól lehet szó, hogy fejben megalkottunk egy képet a személyiségéről, amelyet a mindennapok zavaró apróságai általában felerősítenek, és azt hisszük, hogy ez a kép ő maga. Csakhogy erről szó sincs: a kép csak projekció. Maga az ember rejtve marad.



Aztán történik valami, amire nem számítottunk, de amit esetleg éppen az idézett elő, hogy nem voltunk kíváncsiak a partnerünkre, és teljesen fel vagyunk háborodva, hogy becsapott, mert nem is olyan, amilyennek mi elképzeltük. De arról a képről, amit mi magunk rajzoltunk, nem ő tehet, az sose volt ő. És ha éppen az volt a bajunk vele, hogy túlságosan jól ismerjük, most miért vagyunk felháborodva, mikor kiderül, hogy egyáltalán nem ismerjük?

Ha meg akarjuk őrizni a köztünk lévő szeretetköteléket, akkor kíváncsiaknak kell maradnunk, meg kell hallgatnunk azt is, amit esetleg nem szeretnénk, mert a legyártott imidzsbe nem fér bele. Ez persze akkor tud jól működni, ha érdekes ember a párunk, és nehéz mellette unatkozni. Ha nyitott, szívesen megosztja a gondolatait, és szívesen meghallgat másokat is. Aki elzárkózik a saját világába, és azon kívül semmi más nem érdekli, az nem fog tudni eleven, érdekes kapcsolatot folytatni.

A kíváncsiságot nem mindig könnyű fenntartani, főleg, ha a partnerünk tulajdonképpen semmilyen szempontból nem a mi világunk, nem ugyanaz érdekli, ami bennünket (legalább részben). Tehát párválasztásnál nagyon fontos szempontnak kellene lennie annak, hogy eléggé érdekel-e az illető azon túl is, hogy csinosnak és szexinek tartjuk. De mit kezdünk a személyiségével? Irritál, hogy olyan, amilyen, vagy üdítőnek találjuk?

Tudunk órákig beszélgetni, vagy kínos csöndek állnak be köztünk, kettesben is jól érezzük magunkat, vagy ahhoz más emberek társasága is kell, hogy kibírjuk egymást? Esetleg minden konfliktusunk elől elmenekülünk valahogy ahelyett, hogy meg akarnánk oldani?
Ha nem vagyunk kíváncsiak rá, akkor nem fogjuk becsülni sem, nem fogjuk tudni azt éreztetni vele, hogy számít, hogy érdekel a véleménye. A szerelem igazi ellentéte, ahogy mondani szokták, nem a gyűlölet, hanem a közöny. Aki nem érdekel, az iránt közömbös vagyok… És ez a kapcsolat igazi halála.

Vagyis ha jót akarunk magunknak, csak olyan ember mellett köteleződjünk el, aki mélységesen érdekel és akit sose tudunk megunni.