Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
A „még nem állok készen egy kapcsolatra” jelenségről
Írta: RandiDoctor , dátum: okt 28, 2015 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Annyiszor találkoztam vele, hallottam csalódott hölgyek és férfiak történetében és persze kaptam meg én is, hogy arra jutottam, leírok pár gondolatot arról, hogy miért is lehet olyan gyakran belefutni ebben a korántsem biztató, kifogásnak tűnő mondatba. Nyilván akkor a „legjobb” ezt benyelni, ha már néhány randin túljutottunk, esetleg a szexualitás is megjelent.
Megvizsgáltam és összegyűjtöttem pár lehetséges alternatívát, ami miatt szembe jöhet velünk az utcán a fentebb idézett ominózus szöveg. Kezdeném a pozitívabb verziókkal, haladva a kellemetlenebbek irányába.
- Tényleg nem áll készen: szeretni valakit és elveszíteni, majd mindezt feldolgozni, továbblépni, nem könnyű menet. Hihetjük azt, hogy már sikerült, miközben még jócskán benne vagyunk a gyászban és magunkban is csalódunk, mikor esélyt adva valakinek azt tapasztaljuk, hogy: egyszerűen nem megy. Még nem hevertük ki. Még nem gyógyultunk ki a fájdalomból. Képtelenek vagyunk nyitni, pedig már bizakodtunk abban, hogy sikerülni fog. Bosszant minket, hogy bele vagyunk ragadva a múltba, pedig valóban erről van szó: még nem nyíltunk ki egy új kapcsolatra. Erről senki nem tehet, de ki kell mondani: nem megfelelő az időzítés.
- Nem áll készen magára „a kapcsolatra”: igen, vannak periódusaink, melyek alatt végigfut bennünk a nagy kérdés: kit is akarunk igazán? Ki hozhatna egy új színárnyalatot a hétköznapjainkba? Fogalmunk sincs merre tovább. Ilyenkor randizgathatunk össze-vissza, nézelődhetünk, de valahogy nem jön a válasz. Az is lehet, hogy kedvünk sincs az egészhez. Elvagyunk egyedül is. Néha a tapasztalat kevés. Valamikor meg szimplán csak: nem erről szól az életünk.
- Győzködj még egy kicsit: ügyes játszmát lehet akár abból is alakítani, hogy mi nem kérünk abból a bizonyos szerelemből, aztán mégis beadjuk a derekunkat a végére (jót tesz azért mindez az egonak). Persze, lehet ugyanez a felállás őszinte is. Valaki a kitartó udvarlásával és a negatív várakozásainkat felülmúló viselkedésével átfordítja bennünk korábbi ellenállásainkat és belecsöppenünk meseországba. Mégis csak vannak „normális férfiak”?
- Önző és nem akar elköteleződni: férfiaknál talán gyakrabban előkerül. Mivel is jár az a sokat emlegetett kapcsolat? Felelősségvállalással. Kötelezettségekkel. Következetességgel. Azzal, hogy sokszor a párunk számít a jelenlétünkre és a támogatásunkra. Nem akkor, amikor kedvünk van hozzá. Hanem akkor, amikor NEKI szüksége van ránk. Nem verhetjük el az összes pénzünket hétvégén partizás közben, mert lehet, hogy a közös célok tekintetében annak más rendeltetése van. Nem szólítgathatjuk le pillanatnyi örömforrásból a csinos kis húszéves lánykákat egy laza hetyegés erejéig, mert bíznak bennünk. És ezt a bizalmat tekintetbe nem venni bizony: kőkemény önzés. Érdekes, hogy ennél a verziónál nemegyszer pont a szex után kerül elő ez a duma.
- Legalábbis veled esete: ciki. Nem jössz be neki. Vagy a külsőd nem tetszik (mondjuk, ha férfi mondja), vagy a magabiztosságod kevesli. Satöbbi. Nincs kedve nyíltan a szemedbe mondani: kevésnek tart magához. Nem felelsz meg neki. Kérdés, hogy mit kezdesz ezzel. Magadba fordulsz? Ha sokszor kapod, tanulsz belőle, felismered min kéne változtatnod? Vagy keresel olyat, aki nem jön ezzel a lepattintósdival?
- Ez jutott eszembe: olyannyira divatos lekoptatással állunk szembe, hogyha még bűntudatunk sincs attól, hogy mit vetünk oda a másik elé, akkor jönnek a legklisésebb megoldások. Ez az egyik ilyen. Ennél azért jobban is megerőltethetnénk magunkat, főleg akkor, ha emberszámba vettek minket előtte.
Persze, itt azért nem állok meg. Az élet színes és árnyalt. Most ennyi jött ki belőlem.
Írta: Lázár Gergely
Forrás: