Csak addig kellesz, amíg meg nem hódít?

Ha átéltél már ghostingot vagy olyan pillanatot, mikor egy étteremben vagy egy kávézóban a szemedbe mondják, hogy nem kellesz többé, pedig azt hitted, jó úton halad a kapcsolatod, akkor valószínűleg megérint a Mágikus, merész, meseszép utazás című film egyik jelenete: mikor a két főszereplő kénytelen szembesülni egy-egy olyan exével, akit magyarázat nélkül hagyott el.

A szerelmes road movie (romkomnak nem mondanám, mert nem lehet rajta nevetni) két főszereplője, Sarah és David képtelenek elköteleződni: akárhányszor is vágnak bele egy komolyabb kapcsolatba, az mindig úgy ér véget, hogy szakítanak vagy szabotálják az egészet. Mivel első találkozásukkor (egy esküvőn) hamar rájönnek, hogy hasonló fából faragták őket, azzal kezdik, hogy jobb, ha el se indul közöttük semmi, mert csak ugyanahhoz a keserű befejezéshez vezetne.

Persze a film logikája az, hogy egymásba szeressenek és mégis megpróbálják, ennek a kockázatnak a tudatában is… Noha ez a hirtelen jött szerelem semmivel nincs megalapozva és semmi nem indokolja, hogy ezúttal képesek lesznek majd kitartani… Igaz, a múltjukban bóklászva szembenéznek a saját démonaikkal, de ez a szembenézés messze nem olyan mély és hosszú, hogy elegendőnek tűnjön.

De vissza a film egyik kulcsjelenetére, mikor be kell sétálniuk egy kávézóba, ahol az elhagyott exeik várják őket, magyarázat reményében. A film egyfajta időutazást tesz lehetővé, újra szembesülhetnek bizonyos élményekkel, de azok nem teljesen úgy zajlanak, ahogy tényleg zajlottak, meg lehet őket változtatni.

A két ex magyarázatot vár tehát. David volt barátnője azt tapasztalta meg, hogy a férfi teljes erőbedobással udvarolt, megpróbálta elcsábítani, azt az érzést keltette benne, hogy ő élete szerelme, majd mikor sikerült megkapnia, egyszerűen kifogyott belőle a lelkesedés és már nem akart tőle semmit. Elhagyta… Mi az ördög történt itt? Miért játssza meg valaki, hogy akarja a másikat, ha utána egy pillanat alatt megunja és szívfájdalom nélkül továbblép? Ugye, nem kevesen jártunk már így és talán soha nem kaptunk magyarázatot.

David azzal indokolja meg a viselkedését, hogy ő tulajdonképpen a benne tátongó ürességet próbálja kitölteni egy új szerelem élményével: amíg az udvarlási folyamat tart, addig elhiszi, hogy a másik ember betöltheti az űrt, amit érez… Hogy a hódítás, az újdonság varázsa megmenti a magánytól. De mikor már bekövetkeznének a kapcsolat hétköznapjai, visszazuhan önmagába. Újra csak az ürességet érzi. És akkor elhagyja azt, akit nemrégen még üldözött.

Sarah még csak arra se méltatja a pasijait, hogy szakítson velük. Az éjszaka közepén pakol össze és ghostingol, mikor úgy érzi, hogy már túl sok neki egy kapcsolat… Tipikusan, mikor a pasi már annyira beleszeretett, hogy össze akarja vele kötni az életét. Mikor David szerelmet vall (igazából alig néhány órája ismerik egymást), akkor is azonnal úgy reagál, hogy neki ez sok, ő nem kért ilyesmit…

Nyilván mindkét esetben a gyerekkorban gyökerezik ez a kötődési zavar, vagy az elköteleződéstől való menekülés: mindkettejüknek vissza kell térniük a gyerekkorukba, hogy ott szembesüljenek ennek a viselkedésmintának a gyökereivel.

De mit kezdjen az, aki az ilyen emberek áldozatává válik? Aki olyanokba szeret bele, akik utána elmenekülnek tőle? Honnan tudnánk már a folyamat kezdetén, hogy csak idő kérdése, a kapcsolat halálra van ítélve?

Valójában ezt nem egyszerű megítélni, de a bizonyos férfiak által előadott love bombing-ról már írtam, korábban: minél profiban, manipulatívabban, intenzívebben udvarol valaki, minél inkább úgy tűnik, hogy túl sokat akar túl hamar, annál valószínűbb, hogy nem valódiak az érzelmei és az egész nem lesz tartós. A valódi érzelmek lassan alakulnak ki, kell hozzájuk a megismerés, a sok beszélgetés, nem kitaposott úton haladnak…

Persze valakinek a múltja is irányadó lehet… Ha mesél az exeiről, miért értek véget a kapcsolatai, ha egyszerűen nincs plauzibilis magyarázata arra, hogy miért nem maradt meg annyi partner mellett (ráadásul, mert közben nagyon is kívánatos partinak tűnik), akkor okkal gyanakodhatunk.

A nők sokszor nem is árulnak zsákbamacskát, előre megmondják, hogy nem akarnak mély kötődést, nem vágynak együttélésre. De sok férfit  éppen ez sarkall arra, hogy meg akarja mutatni: majd ő lesz olyan klassz, hogy a nő mellette akarjon maradni. Pedig a legtöbb nő, aki nem akar komoly kapcsolatot, tényleg őszintén bevallja, hiszen a férfiak nagyon sokszor keresnek lazább kötődést… Csakhogy egy független nő kiváltja bennük az ingert, hogy csakazértis meg akarják hódítani.

Hogy két ilyen ember mit kezd egymással, ha összekerül? Melyik hagyja el a másikat előbb? Vagy mivel mindkettőnek kötődési zavara van, a szakítások és kibékülések játszmáját fogják-e játszani, azt sose lehet tudni… De stabil kapcsolatot csak akkor tudnak kialakítani, ha sokat dolgoznak magukon és kiderítik, mitől váltak olyanná, amilyenek. Amíg elég vonzók ahhoz, hogy újabb áldozatokat szedjenek, nem tartanak a magánytól… De nem is boldogok… Vagyis érdemes kideríteniük, mi csúszott félre, miért nem bírnak senki mellett megmaradni.