Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Egy negatív másodpercet öt pozitívval dolgozhatsz le

Ha hosszú távú ÉS jól működő kapcsolatot szeretnénk, akkor nem elég szerelmesnek lenni, alapvetően bírni is kell egymást. Nem lehet büntetlenül cseszegetni a másikat se féltékenységgel, se házimunkával, se megalázó megjegyzésekkel... Ha a partnered mellett nem érzed úgy az idő nagy részében (mondjuk 6 órából 5-ben), hogy nyugodt vagy és kiegyensúlyozott, pozitív érzéseket táplálsz az irányában, akkor valószínűleg nem sokáig maradtok majd együtt - vagy együtt maradtok, de nem lesztek boldogok.

John Gottman, aki a matematikát hagyta ott a pszichológiáért, hogy aztán a matematikához forduljon elméletei kidolgozása érdekében, szereti pontosan mérni még az érzelmeket is... Legalábbis azt, hogy ezek mennyire pozitívak illetve negatívak. Felvételeket készít házaspárokról, figyeli vitájukat és testi reakcióikat: ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a pozitív impulzosoknak igen nagy túlsúlyban kell lenniük ahhoz, hogy egy kapcsolat működőképes és boldog legyen. Mert persze rengeteg kapcsolat működőképes úgy, hogy közben mindkét fél boldogtalan - de a cél persze nem ez lenne.

Negatív impulzusok persze minden kapcsolatban léteznek, de ha az az alapélményünk, hogy a partnerünk állandóan idegesít, nem gyengéd, nem figyel ránk, nem hallgatja meg, amit kérünk, folyton másutt jár az agya, sőt, kifejezetten bosszant, akkor rég elértünk abba a fázisba, amelyben az a partnerkapcsolat nem ér egy fabatkát sem. Sokminden összetarthat egy ilyen, félresiklott házasságot, de érzelmileg mindkét félnek jobb volna, ha nem együtt folytatnák: a házi perparvar felemészti az embereket. 

Jó lenne persze időben észrevenni, mikor indulunk el a lejtőn, mikor kezdünk elbeszélni egymás mellett, mikor válik sporttá odahaza egymás gyengeségeinek kipécézése és az egymás sebeiben turkálás. Ilyen szempontból jó mutató ez az 5:1-es arány. Ha éppen párkapcsolatban élünk, megsaccolhatjuk, milyen a mi mutatónk. Vajon mi magunk mennyi negatív kontra pozitív impulzust adunk a partnerünknek, és ő mennyit ad nekünk.

Ha családban élünk, akkor ehhez hozzátehetjük a család többi tagja felé küldött és a tőlük kapott impulzusokat: mert a párkapcsolati békéhez a velünk élő gyerekek is hozzátartoznak. Vajon nem esünk túlzásba a negatív üzenetekkel, amelyeket mindenfelé sugárzunk? És nem csodálkozunk-e közben, hogy mi is olyan sok negatív impulzust kapunk?

Gottman szerint a kapcsolatok energiarendszerek, és bennünk minden mindenre hatással van. Ez elég banális kijelentésnek hangzik ugyan, mégis nap mint nap teszünk úgy, mintha nem lennénk a tudatában - a párkapcsolat, a család, a munkahely, az iskola, bármilyen emberi közösség szintjén. 

És mindig itt csúsznak el a dolgok, ezen a ponton eszkalálódnak a konfliktusok: mikor nem megértésre, hanem arra törekszünk, hogy legyőzzük a másikat, hogy mi kerüljünk ki a vitából győztesen, hogy erősebbnek érezzük magunkat... Ha nem sikerül érvekkel győznünk (ez a legritkább esetben sikerül, mert szinte automatikusan úgy érezzük, bennünket támad a vitapartner, és nem az álláspontukat), akkor valami más módon támadunk vissza, ha nem azonnal, akkor később. 

Lehet ez a támadás szimpla passzivitás is, mikor nem reagálunk arra, hogy a másik mit mond, mit tesz, vagy elhallgatunk előle fontos információkat, megtagadjuk a gyengédséget, a szexet (egy bizonyos ponton túl tényleg nincs is hozzá már kedvünk), keresztbe teszünk, ahol tudunk. Vagy csak nem veszünk róla tudomást.

Ahogy Gottman mondja, ha egy kapcsolatban nem az a természetes, hogy amennyiben a partnerem valami miatt szenved és én ezt látom, megszűnik körülöttem a világ, és csak vele foglalkozom, amíg nem nyújtok vigaszt, akkor már komolyan el kell gondolkodni azon, hogy mi a baj. A szerelmesek ösztönösen így reagálnak egymás bánatára, de mikor a szerelem már nem olyan friss, esetleg el is múlt, könnyen elfelejthetik, hogy mi volt a legfontosabb. 

Ha még az elején vagytok, ezt a két szabályt ne felejtsétek el: sok-sok pozitív impulzus, és csapot-papot otthagyni, ha a kedveseteknek valami baja van. Ha ez sikerül, valószínűleg boldogok lesztek. 

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk