Ha a férj utálja a feleség barátnőit...

Különös összefüggésre derítettek fényt amerikai kutatók (Katherine Fiori és társai): tizenhat éven keresztül figyeltek meg párokat és állapították meg végül 2018-ban, hogy ha a férj utálja a felesége barátnőit (barátait), az sokkal biztosabban vezet váláshoz, mint ha a feleség nem állhatja a férje haverjait.

De nézzük a lényeget: vajon a férfiak a feleségük barátnőivel kapcsolatos utálkozása miért jár végzetes következményekkel a házasság kimenetelére nézve, míg a nőknek a férjük barátairól, haverjairól alkotott, esetleg lesújtó véleménye nem nyom szinte semmit a latban? A különbség elsősorban abból adódik, hogy a férfiak és a nők barátságai nagyon más jellegűek.

A férfibarátság legtöbbször nem tartalmaz lelkizést, a magánélet részletes elemzését, vagyis a hálószobatitkok és családi perpatvarok kibeszélése nem jellemző a férfiak baráti kapcsolataira. Olykor persze megemlíthetik, hogy vannak gondok otthon, látszik rajtuk, hogy szenvednek az asszonytól, az anyóstól, és a többi, de ritka, hogy egy férfival akarják megbeszélni ezeket a problémákat. (Ha egyáltalán, akkor lehet, hogy egy nővel, esetleg pszichológussal, de a legtöbb férfi senkivel nem beszéli meg a lelki problémáit. Ami egyébként nem egészséges.)

A nők ezzel szemben a barátnőik lelki tanácsadói. Imádnak beszélni a magánéletükről, már akkor hosszasan egyeztetnek, mikor egy pasi még csak tetszik nekik, de ha komolyabb kapcsolatuk alakul ki, akkor mindenképpen fontossá válik a barátnő vagy barátnők visszajelzése. Elemezgetik, milyen tett mit jelenthet, mikor "kell" aggódni, és mikor pozitív az irány. Tippeket adnak egymásnak, tapasztalatokat cserélnek, együtt bánkódnak és együtt örülnek.

Vannak nők, akik a házasságuk miatt elhanyagolják a barátnőiket (annyira fontos számukra a párkapcsolat, hogy minden mást lényegtelennek tartanak), de a legtöbb hölgy számára elsődleges fontosságú a nőbarátságok ápolása, ami önmagában teljesen pozitív. Ha viszont a barátnő vagy barátnők kifejezetten nem kedvelik a férjet, akkor ez azonnal problémát jelenthet, amint nehézségek adódnak a házasságban.

A férj szempontjából az is gond, hogy míg ő nem osztja meg senkivel a gondjait (a feleségével osztana meg mindent, de a vele kapcsolatos gondokat ugye nem lehet), addig a neje úgymond kibeszéli az otthoni problémákat a barátnőkkel. Akik sokszor ellendrukkerek és esetleg még szítják ki a feleség felháborodását bizonyos, szerintük tűrhetetlen dolgok miatt. Ha a férj és a barátnők szimpatizálnak egymással, akkor a barátnők szerepe pozitív lehet, bár talán még ebben az esetben is gondot jelenthet a férjnek a tudat, hogy őt a háta mögött "kibeszélik".

Ugyanakkor tudjuk, hogy a problémáinkról beszélni a lelki egészségünk szempontjából fontos. Tehát nem az a megoldás, hogy mivel a férj nem tudja kivel megbeszélni a nehézségeket, a feleség is kussol, és nem engedi ki a gőzt. Nyilván egymással is kellene kommunikálniuk, de ha ez már egyedül nem megy, akkor párterápia segítségével beszélhetnek biztonságos környezetben is a dolgaikról.

A férfiaknak is jót tesz, ha nem fojtják magukba a problémáikat, de sokszor noszogatni kell őket, mert a neveltetésük alapja, hogy egy férfinak nincs szüksége lelkizésre, mindent meg tud oldani egyedül, nem szabad gyengének mutatkoznia. A valóság az, hogy ez a hozzáállás nagyon romboló, és ebből a rossz beidegződésből is fakad az, hogy a férfiakat a válás illetve az özvegység sokkal inkább megviseli, mint a nőket, akiknek vannak a házasságon túl is kapcsolatai. 

Nyilván vannak rosszindulatú barátnők, de bántalmazó férjek is, tehát a barátnők támogatása, befolyása is lehet pozitív vagy negatív irányú. Nekem nem sikerült anno a barátnőmet lebeszélni egy rossz házasságról, és a következő rossz kapcsolata sem azért ért véget, mert százszor elmondtam, hogy a bántalmazó pasija sosem fog megváltozni. Vagyis a barátnők inkább csak meghallgatják a panaszokat, minthogy komolyabb befolyást gyakoroljanak a kapcsolatra. De ha a pár belső kommunikációja nem működik, akkor az nem a barátnők hibája. Ahogy az sem, ha a férj sokkal többet képzel bele abba, hogy a barátnő mekkora hatást gyakorol a feleségre, mint amennyi a valóság. (Egy ilyen esetre rá is ment egy barátságom.)

Mindenesetre, ha a barátnőnk már bizonyította, hogy jó emberismerő és megbízhatunk benne, a pasiról, akit épp megismertünk, meg még nem tudunk semmit, akkor nem árt odafigyelni: vajon nem a barátnőnknek van-e igaza abban, hogy nem kéne belemenni a kapcsolatba. Lehet, hogy csak tíz évvel később jövünk rá, mennyire jól látta a dolgokat. Persze vannak rossz barátok is, akik nem a javunkat akarják, és féltékenységből ássák alá a házasságunkat - bár ilyennel én nem találkoztam, és szerintem elég ritka is lehet.

Ugyancsak izgalmas kérdés, hogy egy nő mennyire tarthatja meg férfi barátait a házassága mellett: sok férjnek ez a kérdés problémásabb, mint a barátnőkkel folytatott kapcsolat. Mert sosem hiszik el 100%-ig, hogy az a férfi teljesen plátói érzelmeket táplál a nejük iránt. Legfeljebb akkor bíznak meg benne, ha történetesen meleg. Pedig heteró férfiak is lehetnek a barátaink. Van, aki szerint szerelmek jönnek és mennek, de a barátságok megmaradnak. Másoknak viszont egyetlen partnerük van évtizedeken keresztül és a barátságaik változnak. Ideális esetben a házastársunk és a barátaink jól összecsiszolódnak, de ha ez mégsem történik meg, akkor is van rá mód, hogy ez a tény ne mérgezze meg a kapcsolatunkat.