Szingli lánynak szerelmes barátnője

Addig minden könnyebb, míg a legjobb barátnőnk is egyedül van, és felváltva panaszkodhatunk a férfiakra, sírva-nevetve mesélhetjük el egymásnak a legújabb bénázásainkat, sóhajtozhatunk az aktuális pasi után, akit mi annyira szeretnénk, de neki mégse mi kellünk, élvezhetjük a nők közti barátság minden különleges előnyét, amelyekről a férfiak még csak nem is álmodhatnak.

Ráadásul körülbelül ugyanannyira érünk rá, ugyanolyan jellegű programok iránt lelkesedünk, van időnk elmenni moziba vagy inni egyet, fél szavakból is megértjük egymást, és sokszor egyikünk jobban érti a másikat, mint önmagát.

De ha szingli lelki társunk hirtelen megtalálja (vagy megtalálni véli) azt az ellenkező nemű egyedet, akit keresett és úgy istenigazából belegabalyodik a szerelmességbe, baráti kapcsolatunk is alapjaiban változik meg.

Akármennyire is szeretjük a barátnőnket, és akármennyire is örülünk a boldogságának, hiszen nincs, aki jobban átérezhetné, mint mi magunk, hogy ez mennyit jelent a számára, azért nem tudjuk elkerülni az irigység, az elhagyatottság érzését. Neki összejött, nekem meg nem... Amíg x-nek, y-nak jön össze, akihez kevés közünk van, nem érezzük annyira, hogy ezt nehéz elviselni, de ha a barátnőnk az, aki megütötte a főnyereményt, míg mi tovább bénázhatunk, akkor tagadhatjuk ugyan, de születik bennünk némi keserűség.

Nem pusztán azért, mert mi még mindig egyedül vagyunk, hanem, mert ettől még magányosabbnak érezhetjük magunkat - egyrészt nagy a kontraszt, másrészt az, aki eddig folyton ráért velünk találkozni és közös programokat szervezni, akit az éjszaka közepén is fel lehetett hívni, vagy akivel jókat csetelhettünk, most vagy fel se veszi a telefont, vagy éppenséggel felveszi, de csak azért, hogy szabadkozzon, mert már megint a pasijával van, és még nem érkezett el a kapcsolat abba a fázisába, mikor a barátnővel való csevegés izgalmasabb, mint a partner felfedezése.

A szerelmes barátnő szerepe se könnyű - egyrészt szívesen mesélne a boldogságáról (bár azt jóval kevésbé lehet elemezni és kívülállónak sokkal unalmasabb téma, mint a sorozatos boldogtalanságok részletes kivesézése), másrészt szeretne a barátunk maradni és időt szánni ránk. Csakhogy időből most sokkal kevesebbje van, mint amennyi korábban, és az időérzéke is megváltozott. Akárhány órát is tölt a kedvesével, az első pár hónapban semmi nem tűnik elégnek, és minden más, megszokott program elébe fogja helyezni a randikat, közös hétvégéket,. Hiába van ennek tudatában a szerelmes barátnő, és hiába furdalja néha a lelkiismeret, hogy ennyire önző módon csak magára és a kapcsolatára koncentrál, attól még a tény tény marad. És őszintén szólva nem is nagyon kárhoztathatjuk érte, hasonló helyzetben valószínűleg mi is pont ugyanígy viselkednénk.

Persze vannak módszerek, amelyekkel áthidalható ez az időszak. Egyrészt remélhetőleg nem csak egy barátnőnk van, és nem függünk attól az egytől, aki szerelmes lett annyira, hogy ne tudjunk magunkkal mit kezdeni.  Másrészt szervezhetünk közös programokat is, noha hármasban nem túl jó ötlet, harmadik keréknek lenni friss szerelmesek mellett inkább frusztráló, mint örömteli. Ilyenkor jön be a négyes randi mint ötlet: a lány hozza el a legjobb szingli barátnőjét, a fiú azt a barátját, aki éppen facér, hátha még kezdenek is valamit egymással...

Nem mondom, hogy a siker garantált, de meg lehet próbálni párszor - mindenképpen érdekes lesz megfigyelni, hogy a nekünk annyira szimpatikus barátnő kedvese is szimpatikus-e számunkra, illetve annak a kedvesnek a baráti köre milyen hatást tesz ránk. Nagy szerencsével az új baráti körből halászhatunk magunknak partnert, vagy ismerkedhetünk meg számunkra érdekes emberekkel, és nyílhatnak másfajta lehetőségek az életünkben, mint amilyenekkel eddig találkoztunk.

Az is előfordulhat persze, hogy a barátnő vagy a srác, akibe beleszeretett, nem vevő a négyes programokra, nem társasági emberek, jobb szeretnek kettesben lenni örökké... Erőltetni nyilván nem lehet semmit, de ha az ember hosszabb távra tervez, nem árt szerelmes üzemmódban is gondolni rá, hogy a régi, bevált barátságaink megőrzése, ápolása is fontos. A nagy összefonódás után ugyanis jönnek a hétköznapok - ha a pár együtt marad, akkor előbb-utóbb másik fázis következik, és ebben ismét több helye lesz a barátságoknak, ha pedig mégse maradnak együtt, legyen hová visszamenni, legyen kivel felvenni a fonalat. Nagyon visszatetsző tud lenni, ha egy szerelmi csalódás miatt bukkan fel vigaszt keresve az a barát, aki már hónapok óta hanyagol minket, és aki sose ért rá, míg tartott a rózsaszínű köd.

És persze az se példa nélkül való, hogy a szerelem elmúlik, a baráti kör megmarad, és hónapokkal vagy évekkel később a férfi a legjobb barátnő partnere lesz, esetleg még házasság is lesz a szerelemből . Jó esetben senkiben nem maradnak tüskék emiatt, csak némi pikáns cinkosság a két nő között.

Azért az ilyesmire ne spekuláljunk előre, az nem vallana jó ízlésre, de hogy már jópárszor megesett a történelem során, az biztos - valószínűleg ti is ismertek hasonló sztorikat. Remélhetőleg nem az alatt szeretünk bele a legjobb barátnőnk kedvesébe, amíg ők együtt járnak.