Hogyan ne csússzunk át ismerkedéskor a barátzónába?

Sok, ún. rendes pasi számára ismerős probléma, hogy a nők kedvesek vele, írogatnak neki, eljárnak akár moziba, színházba, étterembe, elpanaszolják neki a bánatukat, amit ő empatikusan végighallgat, de valahogy sose jutnak el addig, hogy az ilyesmiből párkapcsolat legyen, valahogy mindig lekésik a megfelelő pillanatot. Mikor éppen két csalódás közötti vigasztalásban alkalmuk lenne lépni, akkor se jön össze semmi.

Az ilyen férfiak szokták azt mondani, hogy a nőknek csak a „rosszfiúk” kellenek, a rendes pasikra meg rá se hederítenek, esetleg még jól ki is használják őket, hogy segítsenek ügyes-bajos dolgaikban, vigyék el őket vacsorázni, de ha szexre kerülne a sor, akkor már nincsenek sehol…

Mit csinálnak rosszul ezek a férfiak, miért nem találják az ütemet, miért nem éreznek rá arra, hogy mikor kellene lépni és hogyan?

A férfi-nő viszonyok alapvetően háromfélék lehetnek: az egyik véglet a csak szex alapú, inkább alkalmi jellegű kapcsolat, a másik véglet a szimpla barátság, amelyben nincs, vagy csak elenyésző az erotika, és a kettő között van párkapcsolatra alkalmas sáv: amiben együtt létezik az erotika, a szex, illetve barátság, az elköteleződés, az egymás iránti törődés. Jó esetben még a szerelem is az egész része, de ez előbb-utóbb el szokott múlni, a párkapcsolat azonban még ettől egyensúlyban maradhat.

Ismerkedéskor különféle forgatókönyvek lehetségesek. Vannak, akik nagyon hamar ugranak fejest a szexualitásba, az ismerkedés nagy részét azt teszi ki, hogy ilyen témákról beszélnek, gyorsan elhálják a kapcsolatot és sokszor nem is foglalkoznak azzal, hogy egyébként emberileg összeillenek-e egyáltalán. Ezek a viszonyok általában nem tartanak sokáig, vagy ha mégis házasság lesz belőlük, mert például becsúszik egy terhesség, akkor nem valószínű, hogy harmonikusan tudnának együtt élni.

A másik véglet az a fajta ismerkedés, ahol sokáig csak cset, levelezés, séták, kávézás, nagy beszélgetések zajlanak, de nem történik fizikai közeledés, egyszerűen nem sikerül áttörni a fizikai intimitás falát. Minél félénkebb egy pasi, minél kevésbé hajlandó kockáztatni, annál valószínűbb, hogy túl sokat vár azzal a merész lépéssel, hogy egyáltalán megfogja a lány kezét vagy hozzáérjen a hajához… Igen, az ilyesmi mindig kockázatos és ha valaki nagyon fél a visszautasítástól, akkor ez megbénítja, az ismerkedést meg a barátság szintjén fogja tartani…

De lehet barátzónába csúszni egy sikeres párkapcsolatból is, mikor már teljesen elkopott az erotika és a felek egymást nem nőként és férfiként, hanem semleges társként értelmezik…

Visszatérve az ismerkedéskor létrejövő baráti csapdához: a dolog azért becsapós, mert a férfiak sokszor észre sem veszik, hogy a nő számára ők már a barátzónában landoltak. A nők ugyanis nem fordulnak el, nem szakítják meg a kapcsolatot csak azért, mert egy pasi a szemükben már nem potenciális partner, udvarló, csak haver, barát, ők továbbra is kedvesek, érdeklődnek, nyitottak bizonyos programokra, főleg, ha alapból rendes emberek és a világért se akarják megbántani az ismerősüket. De az ilyen nőies nők, akik nem szólnak semmit, bizony a férfias férfiakat értékelik.




A rendes pasik meg azzal szembesülnek, hogy nekik leginkább olyan domináns nőkkel vannak valamirevaló kalandjaik, akik nem járnak a kedvükben, nem bánnak velük kesztyűs kézzel, olykor kifejezetten ki is használják őket, és szívfájdalom nélkül lelépnek, ha éppen az tűnik célszerűnek.

Ahhoz, hogy rendes, empatikus, nőies nőkkel tudjanak párkapcsolatot kialakítani, muszáj férfiasabbakká válniuk… A mulya, teszetosza, de nagyon rendes pasik ugyanis maximum sajnálatot keltenek maguk iránt, de erotikusan nem fognak hatni a nőies nőkre.

A férfiasság egyrészt persze adottság kérdése is, vannak, akiknek mélyebb a hangjuk, atletikusabb a testük, rendelkeznek bizonyos, a többség szemében férfiasnak gondolt tulajdonsággal, de mindent lehet fejleszteni… A nőiesség autentikusabb megjelenítését ugyanúgy be lehet gyakorolni, mint a férfiasságét.

A fizikai átalakulás (edzés, mozgáskultúra elsajátítása, öltözködési tippek követése, hanglejtés, hajviselet) ennek az egyik része, a másik az, hogy megtanulják jól időzíteni az ismerkedésen belül, mikor mit érdemes lépni. Sok rendes pasi egyszerűen belekényelmesedik a bizalmas szerepébe, kicsit sem próbálkozik a dolgok erotikusabb irányba terelésével, vagy amit még többször észrevettem: hirtelen, mindenféle finom átvezetés nélkül durva trágársággal csap bele a témába… Az addig mulya pasiból hirtelen valami furcsa, perverz kis lény pattan ki és olyasmit mond, hogy azt nőként értelmezni is nehéz. (Ettől nem vonzó lesz, hanem creepy, vagyis extrém kínos.)

A másik, ami meglehetősen jellemző ezekre a „rendes pasikra”, az, hogy nem képesek tisztességesen bókolni. Nem mondanak szép dolgokat, nem éreztetik a nővel, hogy csinos, hogy nagyra értékelik, hogy csodálják… Márpedig ha egy nő nem érzi, hogy a pasi különlegesnek tartja, akkor miért akarna bármit is tőle? Ráadásul az esetek túlnyomó részében a rendes pasi olyan frusztrált a múltbéli sikertelenségei miatt, hogy a többi nőről olykor elég dehonesztáló dolgokat mond. Ami megint csak eltávolítja az épp kiszemelt lányt attól, hogy vonzó partnert lásson benne.

Ilyen szempontból a túlzott őszinteség, ha az abban kumulál, hogy minden kudarcélményünket megosztjuk a lánnyal, kifejezetten kontraproduktív. Inkább mondjuk keveset a múltról, legyünk titokzatosak, és koncentráljunk rá, dicsérjük a jó tulajdonságait, és semmiképp nem azt várjuk, hogy ő udvaroljon nekünk…

Egyetlen ember segíthet a sikertelen rendes pasin: és az ő maga: ha felismeri, hogy férfiasabbá kell válnia és ezért konkrét lépéseket tesz. Ha azonban ragaszkodik ahhoz, hogy ő úgy jó, ahogy van, akkor a rendes lányok legfeljebb haverként jöhetnek nála számításba.