Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Miért baj az, ha Rosszfiúnak vagy Jégkirálynőnek akarsz látszani?

Társkeresők között makacsul tartja magát az a tévhit, hogy ha Rosszfiúnak vagy Jégkirálynőnek látszom, ha rejtélyesnek, titokzatosnak tűnök, akkor belém szeret a partnerem. Sajnos lehet, hogy így van, de van a dolognak egy csúnya hátulütője, amire szinte senki nem gondol.

Múltkoriban társkereső coachingon beszélgettem egy szimpatikus, kedves, megbízható fiatal férfivel. Kértem, hogy próbálja összeszedni, mi lehet az oka annak, hogy nehezen talál társat. Felmerült benne, hogy talán az is probléma lehet, hogy ő tipikusan jófiú: rendes, megbízható, őszinte. Amit ígér, betartja, ha tetszik neki valaki, nem rejti véka alá.

Szerinte ez nem egy nyerő magatartás, mert a lányok unalmasnak tartják őt, és inkább a domináns, megbízhatatlan, kiszámíthatatlan rosszfiúkat szeretik. Azokat, akik nem válaszolnak azonnal az üzenetekre, napokig várnak egy-egy válasszal, ezzel tartva izgalomban a partnerüket. Rejtélyes, titokzatosak, ezzel arra késztetve a lányokat, hogy napokat gondolkozzanak azon, mi is lehet a pasi fejében. Ezzel a kiszámíthatatlansággal, rejtélyességgel dominanciára is szert tesznek, és fenntartják a rájuk irányuló figyelmet, a lányok gyorsabban beléjük szeretnek.




Azt gondolom, hogy ennek a kliensemnek részben igaza van. A rejtélyes, domináns rosszfiúk, a Jégkirálynők valóban izgalmasak: gondolkodni kell rajtuk, várni rájuk, teperni a figyelmükért, szeretetükért. Sokak számára rettenetesen vonzóak, fiúk, lányok könnyen beleszeretnek ebbe az embertípusba.

A kliensem gondolkodása azonban több hibát is rejt: egyrészt nagyon disszonáns, amikor valaki másnak akar látszani, mint aki. A partner nem tudja pontosan megnevezni, hogy mi a gond, csak azt érzi, hogy valami furcsaság van a másik viselkedésében: nem önazonos, van benne valami fals, valami zavaró. Ez pedig már bőven elég ahhoz, hogy a partner ne akarjon második randit.

Vagyis nem éri meg az első randikon másnak mutatnom magam, mint aki vagyok, mert az nem lesz sikeres stratégia! Legyél bátran önmagad! Mutasd meg, hogy ki vagy valójában, mert ez tesz majd sikeressé. Erre persze a kliensem azt mondta, hogy a rendes jófiúsága nem vonz elegendő partner-jelöltet.

A válaszom erre a következő: ha komoly párkapcsolatot keres (márpedig a jófiúk nem egyéjszakás kalandokban gondolkodnak…), akkor elegendő egyetlen lányt/fiút megtalálni, nem kell partnerek százaival találkozni. Egyetlen olyan partner kell csak, aki egy megbízható, átlátható, szerethető, érett személyiséget keres. Pont olyat, mint ő. Lehet, hogy nem kap majd százával leveleket, lehet, hogy nem lesz minden héten randija, de olyan emberekkel fog találkozni, akik valami olyasmit keresnek, amit benne megtalálhatnak. Minek pazarolná ezzel a színjátékkal az idejét olyan társkeresőkre, akik nem egy biztonságot adó partnert keresnek, és a második-harmadik randin már unalmasnak fogják találni őt?




Inkább vállalja fel önmagát, minél előbb mutassa meg, hogy vele egy nyugodt, kiegyensúlyozott, biztonságos élet élhető érzelmi hullámvasút nélkül. Ehhez boldogan fog csatlakozni minden érzelmileg érett, felnőtt ember, aki nem akar egy zűrzavaros kapcsolatba belépni.

Megkérdeztem a kliensemtől azt is, hogy gondolt-e már arra, hogy kik azok lányok/fiúk, akik beleszeretnek a Rosszfiúba vagy a Jégkirálynőbe. Azt mondta, hogy ezen még soha nem gondolkodott, neki csak az számított, hogy sok jelentkező közül válogathasson.

Nos, nézzük meg, ki az, aki vonzónak tartja a kiszámíthatatlan, rejtélyes, domináns partnereket! Azok az emberek, akik gyerekkorukban hasonló érzelmi légkörben nőttek fel, és ebben súlyosan sérültek.

Aki olyan érzelmileg elhanyagoló, esetleg bántalmazó, függő vagy nárcisztikus szülő mellett nőtt fel, akinek a figyelméért, szeretetéért komolyan meg kellett dolgozni, felnőve rendkívül vonzónak fogja tartani a szüleihez hasonlóan viselkedő partnereket.

Erre joggal mondhatod, hogy aki túlél egy ilyen gyerekkori családot, miért akarna hasonló családot alapítani? A vonzalom teljesen tudattalanul alakul ki ezekben az esetekben (is). Ezek a diszfunkcionális családban felnőtt egykori gyerekek bekötött szemmel, száz kilométeres környezetben megtalálják azt az embert, aki nem fogja viszonozni az érzéseiket, akinek a szeretetéért tüzes karikákon kell majd átugrani, aki totális érzelmi bizonytalanságban fogja tartani őket, esetleg domináns, erőszakos viselkedésével uralkodni fog az életük felett.

Ezek a felnőtt gyerekek csak azt fogják érezni, amikor meglátnak egy Rosszfiút vagy Jégkirálynőt, hogy egy szempillantás alatt beleszeretnek. Valami őrült vonzódást éreznek irántuk, azt mondják, olyan az egész, mintha már ezer éve ismernék egymást. Teljesen tudattalanul ráharapnak az ismerősség, otthonosság érzésére. Mert a partner pontosan ugyanazt az érzésvilágot fogja nekik előállítani, amitől gyerekkorukban annyit szenvedtek.




Sajnos ezek a felnőtt gyerekek sérültek, traumatizáltak. Bizonytalan kötődési stílus alakult ki náluk, hiszen a szüleik nem voltak alkalmasak arra, hogy csecsemőként biztonságosan kötődhessenek hozzájuk. Felnőve a bizonytalan kötődési stílusok borítékolja a párkapcsolati, munkahelyi problémákat. Nekik nagyon nehéz békés, kötődő emberi kapcsolatokat kialakítani. Ők azok, akik könnyen lesznek féltékenyek, rettegnek attól, hogy nem szeretik, elhagyják őket, és az önbecsülésük hihetetlenül mélyen van. Ettől kezdve pedig már csak vérmérséklet kérdése, miként teszik tönkre a legszebben induló kapcsolataikat is. Egyáltalán nem kellemes velük az élet.

Nem azért, mert rossz emberek, hanem azért, mert nagyon sérültek. Több évnyi heti rendszerességű terápia sokat segítene rajtuk, alkalmassá tenné őket egy harmonikus, boldog párkapcsolatra, de sajnos csak kevesen választják ezt az utat. Inkább társkeresőznek éveken át, és panaszkodnak, hogy nincs egyetlen normális partner sem ezeken az oldalakon vagy applikációkon. Vagy találnak egy Rosszfiút/Jégkirálynőt, akivel éveken át egy „se veled, se nélküled” viszonyt ápolnak. Általában akkor jutnak el segítőhöz, amikor egy ilyen kapcsolat romhalmazzá változtatta az életüket.

Az életük óriási nehézsége, hogy számukra a jófiúk kiszámíthatósága, biztonsága szörnyen unalmas. Inkább vágynak az érzelmi hullámvasútra, és ilyenné is változtatják a kapcsolatot, ha véletlenül viszonyba keverednek egy biztonságosan kötődő, érzelmileg érett(ebb) jófiúval.

Összességében véve azt gondolom, nem éri meg másnak mutatnom magam egy randin, mint aki vagyok, mert ez disszonánssá teszi a viselkedésemet, és egyáltalán nem leszek tőle vonzó. Sőt.

Másrészt, lehet, hogy sokat vonzóbbnak találják a kiszámíthatatlan, rejtélyes, domináns rosszfiúkat vagy jégkirálynőket, de ezekkel a partnerekkel egyáltalán nem éri meg kapcsolatot kezdeni, mert annyira traumatizáltak, hogy tönkrevágják a párkapcsolatot.

 Ha magadra ismertél ebben a problémában, ha elakadtál a társkeresésben, gyere el társkereső coachingra!

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk