Hogyan ne vesszünk össze a szerelmünkkel az ünnepek alatt?

A téli ünnepek meglehetősen sok feszültséget hoznak magukkal még akkor is, ha nincsenek nagyobb konfliktusok a családunkban, és kialakult szokásrend szerint zajlanak az események.

Sokan érezhetik úgy, hogy bizonyos rokonokkal csak kényszerből találkoznak, és kénytelenek jó képet vágni a legrosszabb karácsonyi vacsorához is, udvariasságból. Évről évre bebizonyosodhat, hogy mindenkit végiglátogatni túl fárasztó, vagy, hogy az a bizonyos nagynéni még mindig olyan undok, mint eddig, és ez már nem is nagyon fog megváltozni.

Egy új kapcsolatban azonban még nincs kialakult ünnepi szokásrend, és lehet, hogy ezekben a napokban szembesülünk először olyan alapvető különbségekkel, amelyekkel nem lesz könnyű megbirkózni. Merthogy valamiféle szokásaink eddig is voltak - külön-külön. Lehet, hogy ezek hasonlítanak egymásra, és lehetnek homlokegyenest ellenkezőek is.

Nemrégiben egy étteremben nagymama és megtermett, huszonéves fiúunokája ebédelt a szomszédos asztalnál: a fiú két hónapja volt együtt új barátnőjével, és a nagymama kérésére leírta a kedvese szüleit, családját, a náluk tapasztalt hangulatot. Nagyon elégedettnek és boldognak tűnt, ugyanis a saját családjához hasonló emberekkel és szokásokkal szembesült: mindjárt otthon érezte magát náluk - ez láthatólag a kapcsolatát is pozitív irányban befolyásolta. Ez olyan nagy szerencse, amely sajnos nem minden párnak adatik meg.

Sok olyan esetet ismerek, amelyben az ünnepek lebonyolítása problémás. Az egyiknek semmi kedve ünnepelni, macerásnak tartja a karácsonyfa-állítást, és esze ágában sincs főzni, meg rokonokat látogatni. A másik hozzászokott a nagy felhajtáshoz, plafonig érő fát és hatalmas ünnepi lakomát akar, náluk összegyűlik a család, végigjárják a rokonokat, gyerekzsivaj és zűrzavar van.

De az is lehet, hogy mindketten szívesen ünnepelnének a szüleikkel, csakhogy egyszerre nem lehetnek két helyen szenteste. Akkor hová menjenek? Maradjanak kettesben, főleg, ha már együtt élnek, alakítsák ki a saját kis rítusaikat, szokásaikat, vagy osszák meg az estét a két szülői ház között?

Ha sokat kell utazni, vállalják-e az utazás fáradalmait, és töltsék-e az ünnepeket ide-oda járkálva, valóságos meghittség nélkül, vagy mondjanak le a családjuk társaságáról?

Lesznek szülők, akik nagyon rossz néven veszik, ha a gyerekük életében először külön tölti a karácsonyt, és a szerelmét részesíti előnyben, de vajon érdemes-e engedni az érzelmi zsarolásnak? Egyáltalán, bárki érzelmi zsarolásának szabad-e engedni? Hiszen a pár egyik vagy másik tagja is élhet ezzel az eszközzel, addig követelőzhet, hogy az ő kedve szerint alakuljanak a dolgok, hogy a békésebb fél beadja a derekát, aztán majd duzzoghat, mert pocsékul fogja érezni magát.

Nagyon valószínű, hogy egy kapcsolat elején kialakuló szokások hosszabb távon is érvényesek maradnak majd, mert minél többször csináltunk valamit így vagy úgy, annál nehezebb rajta változtatni - vagyis, ha kezdetben a békesség kedvéért engedünk, akkor már nehéz lesz úgy alakítanunk a dolgokat, hogy a mi elképzeléseinkből is teljesüljön valami.

Ha tehát  hosszú távon nem akarunk örök konfliktust a karácsonyozásból, érdemes leülni és alaposan átbeszélni, mi az, amit egyikünk szeretne, és mi az, amit a másik, miből tudunk engedni, és miből nem... Hiába az elvárás, hogy a partnerünk érezze magát jól ott, ahol mi az IGAZI KARÁCSONYT megtapasztaljuk - mert gyerekkorunk óta ez számunkra az igazi -, ha ő ki nem állhatja azt a hangulatot, azokat az ételeket, akkor a legnagyobb jóakarattal se fogja tudni jól érezni magát. Ne erőltessük.

Többre megyünk vele, ha nagy ellenállás esetén inkább külön látogatjuk meg a családunkat (lehetőleg nem szentestén, az legyen  a kedvesünké), mint ha addig nem nyugszunk, míg el nem cipeljük oda, ahová nem akar menni. Meg fogja bosszulni magát, a családunk se fogja tudni szeretettel fogadni, ha látja rajta, hogy semmi se tetszik neki.

Az amerikai filmekben persze a legellenségesebb család is befogadja végül a jövevényt, az idegent, de a valóság ennél azért sokkal bonyolultabb. Vagyis, ha hosszú távra tervezünk, elsősorban arra figyeljünk, hogy a partnerünket ne kényszerítsük olyan programokba, amelyek számára kellemetlenek - ez persze nem azt jelenti, hogy ne is tegyünk próbát egymás családjával, de ha nagy az ellenállás, akkor ne forszírozzuk.

Legjobb, ha a csak kettőnktől függő dolgokra koncentrálunk, a közös karácsonyi szokásrendszerünket alakítjuk ki úgy, hogy  jól érezzük magunkat benne, aztán jöhet a többi szempont. Ha az első karácsonyunkat sikeresen abszolváljuk, és nem lesz benne veszekedés, akkor az tényleg nagy fegyvertény,

Utána már csak azt kell eldöntenünk, hogy bulizzunk-e szilveszterkor - mert ebből is adódhatnak konfliktusok. Mindenkinek sikeres ünnepi konfliktuskerülést illetve, ha az nem megy, eredményes konfliktuskezelést kívánok!