Ilyen az ideális férfi – de ez ne tévesszen meg senkit

Ha egy nő becsukja a szemét és maga elé képzeli az ideális férfit, az sokféle lehet, egyéni ízlés szerint: persze a biológiánk és a társadalom, ahol élünk, alapvetően meghatározzák, hogy mi tetszik, és mi nem. Létre lehet tehát hozni egy férfiideált, egy olyan képzeletbeli pasit, aki nagy eséllyel bejönne a nők többségének – persze, egy bizonyos korcsoporton és társadalmon belül, egy bizonyos időpontban.

Magas, nem szőke férfi, és nem felemás cipőben

Léteznek nagyon általános jellemzők, amelyek az idők folyamán keveset változnak: például, hogy a nők szeretik az átlagnál kicsit magasabb termetet, és a sportos külsőt: akármilyen történelmi korról is legyen szó, ez azért nem sokat módosul, hiszen a párválasztás biológiájának köszönhető, és még extrém divatirányzatok is belebuknak, hogy fölülírják. (Nők tekintetében sokkal nagyobbak a kilengések.)

Az azonban, hogy milyen a preferált haj- és szemszín, meg az arcszőrzet, már sokkal inkább függ az épp uralkodó divattól. Nemrég szerepelt a hírekben például, hogy a vikingek, ezek a férfias, harcos vademberek bizony szőkítették a hajukat – gondolom, ettől sokakban egy világ omlott össze, mert nem tartják kicsit se férfiasnak a hajfestést – ezért is olyan érdekes különböző korok különböző szokásaiba bepillantást nyerni: a férfiasság fogalomkörébe tartozó jellemzők sem állandóak.

Hogy az arcszőrzet épp mennyire számít menőnek vagy sem, az elsősorban attól függ, hogy hányan csatlakoztak a korábban újító divatnak számító trendhez: ha ez az arány már túl nagy, akkor az adott arcszőrzet kezd unalmassá válni, ilyenkor tűnnek a borotváltak vagy más jellegű arcszőrzetet viselők különlegesebbnek, amíg a divat ismét meg nem fordul.

Mindezt csak azért érdekes szem előtt tartani, mert az ideális nőről vagy férfiról szóló felmérések okozhatnak rossz érzéseket is: attól, hogy valamilyen tulajdonságot egy adott pillanatban éppen sokan favorizálnak, még senkinek sem kell kevesebbnek éreznie magát.

De nézzük, miféle idealizált pasikép jött ki a Randivonal idei felmérésén: a körülbelül másfélezer aktív párkereső nőnek feltett kérdések alapján beigazolódik, amit fentebb említettem: az ideális pasi magas (de nem túl magas) és sportos: 180 centis, 85 kg, legalább alkalmanként edz -- vagyis túlzásba vinni felesleges, pedig sok, főleg fiatalabb srác gondolja azt, hogy a lányoknak nagyon számít az ő sportteljesítményük. Hát, azért annyira nem, ez inkább nekik maguknak és a többi fiúnak jelent valamit.

Noha a gazdagság nem szempont (4% vallotta csak, hogy nagyon érdekli a férfi anyagi helyzete), azért abból, hogy az elegáns megjelenés elvárt, mégiscsak következik, hogy az ideális férfinak nem árt jómódúnak lennie. A nők túlzott anyagiasságának gyakori vádja tehát nem áll meg, viszont az sem igaz, hogy teljesen közömbös lenne számukra, milyen társadalmi státuszú egy férfi (és milyen az ízlése).

De térjünk még vissza a megjelenésre, mielőtt az életmódot boncolgatnánk (a kettő persze szorosan összefügg egymással): meglepő lehet, hogy a reklámokban oly sűrűn szexinek beállított borosta kiment a divatból és legtöbben a simára borotvált arcra szavaztak. Mint fentebb említettem, ez a szokásos trendfordulásnak köszönhető: és persze szó sincs arról, hogy most hirtelen bárkinek is meg kéne szabadulnia arcszőrzetétől, egyrészt nem az összes pasinak áll jól a simaság (vagy jól áll, de sokkal kevésbé érzi magát férfiasnak tőle), másrészt bőven akad még nő, akinek tetszik a borosta, a bajusz vagy a szakáll, azoknak mindenféle kombinációja – ha illik az összképhez.

Sokan örülhetnek annak, hogy a szőke, kék szemű „Brad Pitt-eknek” leáldozott, és a barna haj, barna szem kapta a legmagasabb pontszámokat, de erre sem kell mérget venni, mint ahogy a kopaszoknak vagy erősen kopaszodóknak sincs okuk az aggodalomra, ha nem rejtegetik, hanem vállalják az adottságaikat. Az azért a nagy többség számára kellemes lehet, hogy nem kell kifejezetten jóképűnek lenni, persze ártani azért nem árthat.

Éljenek a józan és érett férfiak!

Lehet, sokakat meglep, de az ideális férfi kicsit sem hasonlít rocksztárra. Mondhatni, kissé már túl józan is: nem dohányzik, legfeljebb alkalmilag iszik alkoholt, igen megbízható. Ehhez képest viszont már szinte logikus, hogy a nők nagy része nem huszonéves csődörökről és nem is harmincas karrierépítőkről álmodozik, hanem negyvenes, meglett emberekről: realitásérzéküket dicséri, hogy negyvenes férfiaktól nem várják el, hogy agglegények is legyenek, és az elvarázsolt királylányra várjanak: nincs kifogásuk az elváltak ellen, mitöbb, azt is kifejezetten pozitívan értékelik, ha az illetőnek már van gyereke. (Azért ez arra enged következtetni, hogy a társkeresők körében igencsak aktívak a harmincas szinglik illetve elvált, olykor kisgyerekes nők.)

Nem feltétlen a romantikus elképzelések itt az irányadók: a nők stabilitást és kiszámíthatóságot keresnek, amit tényleg a negyvenesek adhatnak meg legnagyobb eséllyel: ők jó esetben már létrehoztak valamit, ismerik saját képességeiket, gyengeségeiket, van párkapcsolati tapasztalatuk, esélyes, hogy a mennyiség helyett a minőséget választják.

Ami a belső tulajdonságokat illeti, az ideális férfi intelligens, megbízható, őszinte és férfias, ebben a sorrendben. Ezt az öt tulajdonságot jelölték meg leggyakrabban a felmérésében résztvevő nők, míg háttérbe szorult a vidámság, és ami még érdekesebb, a hűség is. Kifejezetten nem szeretik a depressziós, negatív személyiségeket, és a féltékenységet sem, de természetesen a megbízhatatlanság is ott van a legkevésbé értékelt tulajdonságok között.

A megbízhatóság és a hűség némileg átfedésben lehet (ez nézőpont kérdése), de ennek az eredménynek inkább az az üzenete, hogy a stabilitás nagyon fontos. Az ideális férfi szikla, akire minden helyzetben lehet számítani – hogy mit értenek a kérdezők és a válaszadók „férfias” alatt, azt persze roppant érdekes lenne feszegetni, mert ez a legkevésbé egzakt tulajdonság az itt felsoroltak között, de sejtésem szerint a férfiasságban is ott rejlik a megbízhatóság, szilárd értékrend, életrevalóság iránti igény.

Ahogy már említettem, se főrendnek, se milliomosnak nem kell lenni, de azért kezeljük ezt a kérdés óvatosan: a stabil felső középosztálybéli státusz ellen azért nagyon kevesen tiltakoznának. A vallásosság csak 10%-nak fontos, a többiek számára nem releváns, hívő vagy nem hívő-e az ideális férfi. Az viszont ugyancsak elgondolkodtató, hogy csak a nők negyedének igazán fontos, hogy a képzeletbeli férfiideál jó szerető is legyen. Úgy tűnik, vannak értékek, amelyek nagyobb súllyal esnek latba, pedig egy működőképes párkapcsolatban azért ennek is stimmelnie kellene.