Ki mivel viccel – és ki nem vicces egyáltalán – azaz humorérzék és randizás

Ki szeretne búval bélelt, sosem mosolygó emberrel randizni? És ki vágyik vidám, nevetős, jó hangulatú együttlétekre? Akivel nem lehet nevetni, az lehet akármilyen szép, okos, vonzó, szexi, gazdag, nem lesz valami kellemes társaság… És amíg együtt tudunk nevetni valakivel, addig nincs nagy vész a kapcsolatunkban: ha viszont már el sem mosolyodunk, biztosak lehetünk benne, hogy végleg elromlott köztünk valami.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik született nevettetők, könnyen válnak a társaság középpontjaivá, és szereznek maguknak barátokat. Mert élmény velük lenni, és egészen másképp néz ki a világ az ő szemüvegükön keresztül… Nekik általában nincsenek problémáik a flörtöléssel sem – főleg, ha férfiak.

Hagyományosan ugyanis a nők sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a férfi meg tudja-e őket nevettetni, mint fordítva: a férfiak pedig azt várják a nőktől, hogy nevessenek a vicceiken. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nők között nincsenek nagyon viccesek, csak sajnos a férfiakat kevésbé izgatja, hogy egy lány mennyire humoros, az egyéb tulajdonságok első körben jobban számítanak, de ha valakivel tartós kapcsolatot tervezünk, akkor jobb, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, mennyire vagyunk humor szempontjából hasonló ízlésűek. Persze ahhoz, hogy nevetni tudjunk a jó poénokon, fejlett humorérzékre van szükségünk. A jó humor pedig az intelligencia egyik legbiztosabb jele.

Ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy milyen jellegű humorral próbálkozunk, milyenre vagyunk vevők, és mit árulnak el rólunk a vicceink, beszólásaink. A jó humor az élet sója, de van olcsó, bántó, destruktív humor is, és olyan, amelyet senki sem érez viccesnek – még ha kényszerből úgy is tesz, mintha annak tartaná.

Hagyományosan négy különböző humorfajtát különböztetnek meg, két pozitív és két negatív jellegűt-

A pozitívak:

· Affiliációs humor: ez a legkönnyedebb, kapcsolatteremtésre alkalmas humorfajta, amely együttnevetésre sarkall, és sosem bántó. Aki erre szavaz, és jó érzéke van hozzá, biztosan nem lesz magányos.

· Önszabályozó humor: az élet kellemetlenségein, bosszúságain átsegítő, szelepként működő humor, amely lehetővé teszi, hogy meglássuk a dolgok fonákját, és ezáltal le is nyugtassuk magunkat. Ugyancsak nagyon hasznos, nem csupán a saját kedvünk javul tőle, hanem a körülöttünk lévőké is.

A negatívak:

· Agresszív humor: mások gyengeségeit kipécéző, őket megszégyenítő, zaklató, lekicsinylő, bántó humor, a humor leggyilkosabb fajtája. Nagyon csínján alkalmazzuk, mert roppant sértő, bántó, kellemetlen és iszonyú kegyetlen fegyver. Nem kedvelni fognak minket érte, hanem félnek majd tőlünk, és, hogy ne váljanak maguk is céltáblákká, akár csatlakozhatnak is hozzánk: de a túlnyomó részt agresszív humorú embert senki sem fogja szeretni, legfeljebb elviselni.

· Énvédő humor: ugyancsak agresszív, de az agresszió önmagunk ellen fordul, nehogy a többiek pécézzenek ki minket, megelőző jelleggel magunkat gúnyoljuk ki. Nincs semmi baj az öniróniával, ha nem válik állandó viselkedésmintává: olykor persze viccelődhetünk saját bénázásainkon, de ha folyton ezt tesszük, akkor mások is bénának fognak nézni bennünket – vajon tényleg ezt szeretnénk?

Ahogy a felsorolásból is látszik, nem elég humorosnak lenni, ahhoz, hogy vonzóak legyünk, illetve már meglévő kapcsolatunkat is kellemessé tegyük, nagyon nem mindegy, milyen jellegű humort alkalmazunk. És, hogy mikor melyiket. Mert attól, hogy valaki folyton viccelődik, még nem lesz kellemes partner. Bár ismerek olyan párt, amelyet látszólag mások kifigurázása, csúfolása tart össze, mert ezáltal érzik magukat felsőbbrendűnek, azért nem biztos, hogy az effajta kapcsolati forma a legklasszabb. (Főleg, ha ez a gyilkos humor a gyerekeik, családtagjaik ellen is irányul. Barátaik persze így már nincsenek is.)

Mind a négy fajta humort alkalmazhatjuk azért, de ha jót akarunk magunknak és a társunknak, akkor a negatívat ne vigyük túlzásba. Ezek nem csak arról tanúskodnak, hogy az élet fonákját látjuk inkább, hanem a félelmeinket is nyilvánvalóvá teszik: aki agresszív humort alkalmaz, az saját belső bizonytalanságait fedi el ezzel, és valószínűleg azért bánt másokat, mert úgy gondolja, hogy csak így válhat sebezhetetlenné. Ki merne kikezdeni egy éles nyelvű emberrel? Lehet, hogy amíg másokat támad, nagyon viccesnek tűnik, de bármikor változhat a széljárás és válhatunk mi magunk is céltáblájává.

Vannak persze jószándékú, affiliatív humorra törekvő emberek, akik valahogy sose találják el a megfelelő pillanatot, és fárasztó szóvicceket sütögetnek el kétpercenként… Nem csak a humor fajtája, de a megfelelő időzítés és előadásmód is nagyon meghatározó: és persze sose felejtsük el, hogy hol vagyunk, és még mi megy el. Disznó vicceket mesélni például nők előtt nem biztos, hogy nyerő dolog lesz, akármilyen nagy sikert is arattunk velük a haverok körében. Ahogy a humor közelebb hozhatja az embereket, úgy el is távolíthatja őket egymástól, ha olyan kényes témákba gázol bele, amelyek az adott közegben nem elfogadottak… Vagy az adott ember nem találja viccesnek – pont az, akit el szerettünk volna bűvölni.

De nézzük, milyen eredményre jutottak egy felmérés kiötlői, akik a 4 különböző humorfajta párkapcsolatokra tett hatását vizsgálták. A felmérésben 136 egytemista vett részt, 35 fiú és 101 lány, akik átlagosan 19 hónapja voltak párkapcsolatban valakivel. A kutatók 3 hétig követték a diákok által alkalmazott humorfajták felbukkanását: a résztvevőknek naponta be kell számolniuk arról, hogy milyen jellegű humort alkalmaztak és hogyan érezték magukat éppen a kapcsolatukban. A megfigyelés után 5 hónappal a résztvevők közül 114-gyel újra felvették a kontaktust, hogy kiderítsék, még ugyanabban a párkapcsolatban élnek-e vagy sem. Ebből a 114-ből 31-en szakítottak időközben.

Íme, a felmérés legfontosabb eredményei:

• A diákok a pozitív humorfajtákat sokkal gyakrabban használták, mint a negatívakat, mégpedig az affiliációs humor volt az abszolút nyerő.
• Ez, az affiliációs műfaj volt az egyetlen a 4 lehetőség közül, amely pozitívan befolyásolta a kapcsolat minőségét. Az önszabályozó humornak semmilyen hatása nem volt a közérzetükre.
• A negatív humor mindkét fajtája rossz hatást gyakorolt a kapcsolatra, ami nem túl meglepő. Bár érdekes módon az öngúny nagyobb mértékben hatott, mint a mások kifigurázását célzó humorfajta.
• Az affiliációs humor volt az egyetlen, amely segítette a párok együttmaradását. Az, aki sokat használta ezt a fajta humort, nagyobb eséllyel maradt a partnerével.

Ha tehát szeretünk nevetni, akkor nem árt átgondolnunk, hogy melyik humorfajtát alkalmazzuk legtöbbször, és ez milyen hatást gyakorol ránk, illetve a többiekre. Vajon csak mi tartjuk viccesnek magunkat, vagy visszajelzést is kapunk róla, hogy viccesek vagyunk? Vajon sokakat bántunk-e gúnyolódásunkkal, és milyen színben tüntet ez fel bennünket? Önmagunkat mennyire figurázzuk ki, egyáltalán van-e valami, amit nem viccelünk el?

Noha a tanulmánynak nem volt tárgya párkapcsolatokon belül igen gyakori probléma az is, ha a férfiakkal nem lehet semmiről komolyan beszélni, mert mindent elhülyéskednek. Ha az intim pillanatoktól zavarba jönnek és hülye vicceket kezdenek gyártani. Az bizony kicsit sem segít a kapcsolaton. Olykor jó a komoly helyzetek humorral való oldása, de az örök tréfamesterkedés is az ember idegeire tud menni. Úgyhogy ne vigyorogjunk állandóan, mint a tejbetök, ha kell, ha nem, merjünk érzelmesek és komolyak is lenni olykor. Nem fáj olyan nagyon.