Mennyire ciki elfogadni a partnered pénzügyi segítségét, ha még nem régen vagytok együtt?

Anyagiakról beszélni egy randipartnerrel vagy olyasvalakivel, akit még nem ismerünk túl rég, általában kellemetlen érzéseket kelt. Hacsak nem kifejezetten arra hajtunk, hogy gazdag partnert találjunk, ezt a témát igyekszünk kerülni, vagy csak az ismerkedés egy későbbi szakaszában felhozni. De azért egyfolytában csekkoljuk annak a jeleit, hogy ki hogy áll anyagilag, ki hogy bánik a pénzzel, milyenek a költési szokásai, mennyire anyagias vagy éppenséggel mennyire laza ebben.



Ezek ugyanis rendkívül fontos információk, főleg, ha hosszú távú kapcsolatban gondolkodunk. Mindenki hoz magával egyfajta pénzügyi kultúrát és mindenkinek vannak egyéni tulajdonságai is, amelyek vagy kompatibilisek a partner hátterével, vagy nem. De ha a hozzáállásuk merőben különböző, akkor borítékolható, hogy hatalmas vitáik lesznek az anyagiak miatt. És a kapcsolatok jó része éppen ezekre a vitákra megy rá.

De nézzük, mi történik, ha egy kapcsolat még friss és akkor kerül elő olyan váratlan probléma, amit nem tudunk egyedül megoldani. Lehet ez egészségügyi természetű, vagy egy háztartási gép romlik el otthon, lehet egészen kis összegről szó és akár százezrekről is… Manapság még egy fűtésszámla is a földhöz vághat bárkit, bármennyire is felelősen kezelte eddig a pénzügyeit.

Az első kérdés: egyáltalán beszéljünk-e a problémánkról a partnerünknek. Nos, elég nehéz lesz nem beszélni róla, ha húsbavágó nehézséggel nézünk szembe, például azzal, hogy gyógyszert vásárlunk-e vagy eszünk, lesz-e mivel ruhát mosnunk, illetve kikapcsolják-e a gázt a lakásunkban. Ezeket a gondokat aligha söpörhetjük a szőnyeg alá, miközben kellemesen randizgatunk… Egyébként is, milyen kapcsolat az, amelyekben léteznek tabu témák?

Ha pedig beszéltünk a problémáról, akkor a randipartner, új barát biztos kénytelen valamit mondani rá. Lehet, hogy csak együttérzően hümmög, lehet, hogy annyira ledöbben a csóróságunkon, hogy inkább felszívódik, lehet, hogy összeszid, amiért nem spóroltunk eddig eleget, de majd ő megtanít, és lehet, hogy felajánlja a segítségét.

Ha nem ajánlja fel a segítségét, noha anyagilag bőven megengedhetné magának, akkor az is épp elég sokatmondó üzenet lesz: nem vagyunk elég fontosak neki vagy még nem bízik meg bennünk. A probléma súlyosságától függően azért elég nagy a szórás, hogy ez mekkora csalódást okozhat. És a kérdés valószínűleg nem lesz gendersemleges: a férfiak sokkal inkább érzik majd úgy, hogy kötelességük anyagilag segíteni, mint a nők. De általában, ha nem is mindig a férfiak engedhetik meg maguknak inkább, hogy segítsenek…

Ha a felajánlás megtörtént, akkor a bajba jutott félen a sor, hogy vajon elfogadja-e a segítséget vagy sem. Mindenképpen fontos mérlegelni, hol tart a kapcsolat illetve van-e bármilyen más mód arra, hogy pénzhez jussunk. (Persze észszerű kereteken belül.)



Ha nem létszükséglet, hogy most azonnal megjavíttassuk a mosógépet, mert tudunk várni a hónap végéig, vagy valamelyik rokonunktól, barátunktól is kölcsön tudunk kérni, akkor inkább ne a friss partnerüknek tartozzunk. De elképzelhető olyan helyzet, amelyben tényleg ő jelenti az egyetlen megoldást, vagy akitől kölcsön kérhetnénk, az rosszabb helyzetben van, mint mi, így végképp nem lenne helyénvaló tőle kunyerálni.

Ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk a felajánlást, akkor írjunk erről papírt és határozzuk meg a visszafizetés feltételeit. Legyen mindkettőnk számára világos, mikor fizetünk. Ne fogadjunk el pénzt csak úgy, anélkül, hogy a kölcsön feltételeiről beszéltünk volna, sőt, anélkül, hogy írásba foglaltuk volna.

Ha pedig mindez megvan, utána ne feledkezzünk meg a visszafizetésről, és igyekezzük úgy intézni a dolgainkat, hogy többé ne kerüljünk szorult helyzetbe. Azt mindenképpen érdemes megvizsgálnunk, hogy a helyzet kialakulásában van-e felelősségünk, és valóban tudatosan költjük-e a pénzünket. Ha ugyanis többet költünk, mint amennyit keresünk, joggal oktathat ki bárki, akitől segítséget kérünk, miért nem spórolunk, miért nem tervezzük meg jobban az életünket.

Sajnos soha nem lehetünk biztosak abban, hogy egy anyagi segítségnyújtás milyen következményekkel jár. Lehet, hogy erősödik köztünk a bizalom és jobb lesz a kapcsolatunk, de az is lehet, hogy éppen az ellenkezője történik, főleg, ha az, aki a kölcsönt kapta, nem fizeti vissza a teljes összeget, vagy csak sok noszogatás után, ímmel-ámmal tesz eleget ennek a kötelezettségének. Mivel a legtöbb ember a partnerével nem írat alá semmilyen hivatalos papírt egy kis kölcsön miatt, később könnyű az egészet letagadni vagy a végtelenségig húzni és már azon is felháborodni, hogy az illető vissza akarja kapni a pénzét.



Persze a kapcsolat egy későbbi szakaszában, amikor már jól ismerjük egymást, nem lehet gond az ilyen segítségnyújtás, sőt, egy idő után a drágább ajándékok sem hatnak furcsán. De egy kapcsolat elején, amennyire csak lehet, kerüljük el az ilyen helyzeteket és igyekezzünk más úton-módon megoldani anyagi gondjainkat.

Nyilván olyan is van, hogy a barátunk, barátnőnk nem konkrét összeggel, hanem valamilyen lehetőség felvillantásával képes segíteni, mondjuk beajánl minket egy munkahelyre, szerez nekünk egy másodállást, alkalmi elfoglaltságot. Ez még jobb, mint a közvetlen kölcsön és amennyiben nincs komolyabb akadálya, érdemes elfogadni.

Ami a segítőkész felet illeti: ha valakinél be akar vágódni, akkor nagyon fog örülni annak, hogy van alkalma támogatni a kedvesét, de a segítséget elfogadni is tudni kell, illetve arra is érdemes odafigyelni, hogy ne hánytorgassuk fel, ha egyszer segítettünk és főleg ne érezzük, hogy ez bizonyos előjogokat biztosít nekünk, amelyek más esetben nem járnának. Ne megvásárolni akarjuk a másik embert a segítségünkkel, mert akkor tönkretesszük annak lehetőségét, hogy őszinte kapcsolatot építsünk.