Miért tesz jót a házasság a férfiaknak?

Partner keresünk mindannyian, de sokszor felmerül bennünk, hogy talán nem nekünk való a hosszú távú elköteleződés. Még nem jött el az ideje (persze, lehet), vagy tartunk attól, hogy nem fog sikerülni… A párkapcsolat lemondásokkal is jár, van, aki a szabadságát félti, van, aki anyagi függetlenségét, van, akinek nincs is kedve felnőni, felelősséget vállalni…

Hagyományosan a férfiak tartanak jobban attól, hogy a házasság, az együttélés nem fog jót tenni nekik, se szeri, se száma az erről szóló vicceknek. De mit mond a statisztika? Érdemes hosszú távon elköteleződni, vagy sem?

A házasság vagy tartós együttélés mindenféle felmérések szerint kifejezett előnyökkel jár, és most koncentráljunk a férfiakra, mégpedig az egészségükre:

• A házas férfiak általános egészségi állapota jobb, mint a nőtleneké.
• Általában hosszabb életűek, vagyis nem a nők viszik sírba a férfiakat, ahogy a rossznyelvek állítják.
• Rákos megbetegedések esetén jobbak a túlélési esélyeik.
• Jobb a szívük állapota.
• Kevésbé hajlamosak felesleges kockázatot vállalni, illetve illegális tevékenységekbe kezdeni.
• És még a csontjaik is erősebbek.

De miért képes a házasság, együttélés ilyen pozitív hatást gyakorolni a legtöbb férfira?

Érdekes felmérést végzett a tartós kapcsolat és az egészségi állapot vonatkozásában az Észak-Karolinai Egyetem saját, 1940-es években született öregdiákjain, mintegy ötezer egykori egyetemistán. A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy azok, akiknek középkorúként volt tartós párkapcsolatuk, fele annyira voltak kitéve a korai halálozás veszélyének, mint azok, akik vagy nőtlenek/magányosak maradtak, vagy elvesztették a partnerüket és nem találtak újat. Ez a tendencia még akkor is igaz maradt, mikor figyelembe vették az illető személyiségét és kockázatvállalási hajlandóságát: a tartós kapcsolatban élőknek nagyobb az esélyük arra, hogy élvezzék nyugdíjas éveiket.

A tanulmányok és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a házasság egészségesebb életmóddal jár: jobban odafigyelünk magunkra, a partnerünk figyel oda ránk, vagy mi a partnerünkre, és az esetleges gyerekekről itt még nem is beszéltünk: az az egyszerű tény, hogy nem csak magunkért vagyunk felelősek, és ha magunkban kárt teszünk, az másra is kihat, már pozitív irányba lök minket. Például rendszeresebben és egészségesebben étkezünk: mivel általában a nők gondoskodnak az étkezésről és ők jobban odafigyelnek arra, amit az asztalra tesznek (főleg, ha gyerekek is vannak a családban), a házasság, partnerkapcsolat az étkezési szokásainkra elég erősen kihat. Még akkor is, ha nem zseniális szakácsnőről van szó, vagy, ha a férfi főz: az ember egyedül magának általában nem főz, csak bekap valamit, és ez a gyors valami sokszor egészségtelen. De magányában, ha nincs ki előtt összekapniuk magukat, a férfiak könnyebben nyúlnak a pohárhoz, többet cigarettáznak és esetleg kevesebbet is mosakodnak.

A boldog vagy legalábbis elég kiegyensúlyozott házasság állandó társadalmi kapcsolatokkal, barátságokkal is együtt szokott járni. Mivel a férfiak sokkal kevésbé hajlamosak arra, hogy társasági életet teremtsenek, kapcsolatot tartsanak olyanokkal is, akikkel semmi konkrét dolguk nincs, sokszor a nő a társadalmi kapcsolatok, a barátkozás motorja. Ez persze nem minden esetben van így, léteznek nagyon szociábilis férfiak és visszahúzódó nők, de általános tendenciaként mégis megfigyelhető. (Az olyan házasságokra persze nem lesz ez jellemző, amelyekben a külvilággal szembeni ellenállás és bizalmatlanság a meghatározó, sem az olyanokra, amelyekben egyik vagy másik fél erővel vissza akarja tartani partnerét attól, hogy másokkal is jól érezze magát.)

A társadalmi kapcsolatok hiánya, az elmagányosodás számos negatív, egészségromboló hatást gyakorol az emberre: szorongóbbak leszünk, jobban hajlunk a depresszióra, a betegségre, az elhízásra, a magas vérnyomásra, vagy a dohányzásra. Ha sok barátunk van (és nem a tipikus szingli haverok, akikkel leginkább berúgni lehet, tisztelet a kivételnek), akkor a közérzetünk is jobb lehet: elégedettebbnek, elfogadottabbnak érezzük magunkat, nagyobb az önbizalmunk, optimistábbak, bizakodóbbak leszünk, barátságosabban fogunk viselkedni, ennélfogva pozitív érzések uralkodnak el rajtunk, és az immunrendszerünk is megerősödik. Nagy eséllyel tovább fogunk élni, főleg, ha konkrét célokat is találunk, esetleg a gyermekeinkben, unokáinkban: még idős korban is fiatalon tart a család.

Mert – bármilyen közhelyesnek tűnik is, és bármennyire is kételkednek benne sokan – adni bizony jobb, mint kapni, nem csak a papok, hanem a biológusok szerint is. Az adni tudás, az az érzés, hogy szükség van ránk és értékelnek bennünket, jobban használ az egészségünknek, mint ha mindenféle jóval halmoznak el minket, miközben mi nem teszünk semmit. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a boldog párkapcsolat egyik titka, hogy szívesen teszünk a partnerünk kedvére, ha úgy tetszik, szívesen szolgáljuk ki, kényeztetjük: ez nem csak neki jó, hanem elsősorban nekünk magunknak. Főleg azoknak a férfiaknak, akik 25 éves koruk után nősültek és eléggé rendben van a házasságuk.

Természetes, hogy a hangsúly a jó párkapcsolaton van: maga a tény, hogy történetesen együtt élünk valakivel, még nem tesz boldoggá. Senkinek nem érdemes azért elköteleznie magát, mert azt hiszi, hogy ettől a szimpla ténytől majd automatikusan jobb lesz neki, mondjuk kevesebbet kell majd gyógyszerekre költenie. A párkapcsolatot ketten együtt építik fel, és akkor lesz pozitív hatással mindkettejükre, ha mindketten tesznek érte, és itt a hangsúly a kölcsönösségen van. Az például, hogy adott férfit minden tekintetben kiszolgál a neje, nem teszi az illetőt boldogabbá, ha ő nem ad semmit cserébe, vagy amit ad, az érzelemmentes és rideg anyagi biztonság. Boldogtalan rabszolga mellett élni nyilván nem a boldogság forrása.

Fontos tehát: nem a házasság tesz egészségesebbé minket, hanem mi tesszük azzá egymást. Sok sikert hozzá!

Forrás: http://www.psychologytoday.com/blog/feeling-it/201410/why-relationships-are-especially-good-men