* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: máj 09, 2024 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Sajnos nagyon sokan csúsznak bele olyan párkapcsolatba, ahol az alapvető párkapcsolati jogaik sérülnek. Már a társkeresés időszaka alatt érdemes tisztában lennünk ezekkel a jogokkal, hogy ne menjünk bele olyan kapcsolatba, ahol már az elején látszik, hogy a partnerünk nem fogja tiszteletben tartani ezeket.
Sokszor már az első randin észrevehetjük, hogy mennyire kezel egyenrangú, intelligens felnőttként minket a másik. Leginkább az szokott feltűnni, ha nem így bánik velünk.
Ha például a randipartnerünk mindent jobban tud nálunk, és sorra teszi fel a miért? kezdetű kérdéseket. Például: „miért nem váltasz munkahelyet? Miért nem öltözöl csinosabban?” Mindez azt jelzi, hogy ő okosabbnak tartja magát nálunk, minket pedig butának, bénának, szerencsétlennek gondol, aki képtelen jól kinézni vagy munkahelyet váltani.
De a kritizálás, gúnyolódás, dicsekvés is intő jel lehet. Legyen gyanús, ha a partnerünk órákon át csak magáról és a saját sikereiről beszél, rólunk pedig elfelejt érdeklődni.
A megfelelő forma itt kulcsfontosságú. Ahhoz nincs jogom, hogy a véleményemmel címkézzem, kritizáljam vagy bántsam a másikat! A megfelelő forma azt jelenti, hogy beszélhetek a másik viselkedésével kapcsolatos saját érzéseimről úgy, hogy közben nem ítélkeztem a partnerem felett.
Megfelelő forma, ha ezt mondom: „Amikor tegnap nem jöttél, magányosnak, tehetetlennek éreztem magam.”
Nem megfelelő forma: „Amikor tegnap szemét módon magamra hagytál, akkor legszívesebben elhagytalak volna.” (A szemét módon magamra hagytál egy vaskos ítélet a másik felett.)
Ha tehát a fentiek szerint képes vagyok kifejezni az érzéseimet, ahhoz jogom van, azt nem vonhatja kétségbe a párom. Ha azt mondom, hogy magányosnak, tehetetlennek, elhagyatottnak, szomorúnak éreztem magam, akkor erre nem mondhatja azt, hogy ez nem így volt. Én éreztem, így volt.
Az sem oké, ha azt mondja, hogy „nem érdemes ezt az egészet túl dramatizálni”. Vagy hogy „miért hisztizel már megint?”. Ez nem hiszti, ezek az én jogos érzéseim!
Amikor azt hallod, hogy a párod hisztivel vádol, érdemes elgondolkodnod azon, hogy megfelelő párkapcsolatban vagy-e! Amikor hisztivel vádolnak, érvénytelenítik, kinevetik, elbagatellizálják a jogos érzéseidet! Ehhez senkinek nincs joga!
Egy párkapcsolatban a párom bármely kérésére jogom van nemet vagy igent mondani, és még feltétlenül magyarázattal sem tartozom érte. Persze nem árt, ha megmagyarázom, de ha a párom erőszakosan nyomul, újra meg újra megkérdezi, hogy miért mondtam nemet, akkor már nem tartozom további magyarázattal.
A randizási szakaszban bárkinek mondhatsz nemet, nem kell megmagyaráznod az elutasítás okát.
Természetesen könnyen előfordulhat, hogy a partnered nem tudja elfogadni, ha nemet mondasz, és megpróbál meggyőzni, manipulálni, hogy csináld azt, amit ő szeretne. Amikor valaki győzködni próbál, lelkifurdalást akar kelteni benned, akkor legyél résen, mert épp egy fontos kapcsolati jogodat próbálja megtörni.
Hibázni normális és emberi dolog, emiatt nem kell se selejtesnek, se bűnösnek, se butának érezni magamat. Még akkor se, ha a párom megpróbálja elhitetni velem, hogy nem vagyok normális.
Jogom van felelősséget vállalni a hibámért úgy, hogy elismerem, ha tévedtem, hibáztam. Ezzel sokszor elejét is tudjuk venni a konfliktusnak. Sokat teszek a kapcsolatért akkor is, ha felajánlom a hiba kijavítását, esetleg törekszem arra, hogy a másokat bántó viselkedésemen változtatok.
A bántó viselkedésünkön sokszor nehéz változtatni, ezért érdemes megbocsátóan hozzáállni magunkhoz, és nem várni, hogy máról holnapra másként fogunk viselkedni. Különösen akkor nem, ha egy mélyen berögzült viselkedésről vagy szokásról van szó. Elvárhatjuk magunktól és a párunktól is az ezzel kapcsolatos türelmet.
Jogom van eldönteni, hogy a családtagjaimmal, ismerőseimmel, barátaimmal mennyi időt szeretnék eltölteni. Ebben a párom nem akadályozhat meg. Bántalmazó kapcsolatban gyakran előfordul, hogy a bántalmazó megpróbálja elszigetelni a társát a származási családjától, barátaitól, hogy még teljesebb kontrollt gyakorolhasson felette.
Fontos tudnod, hogy a másokkal való kapcsolattartásban a párod nem akadályozhat meg sem szóval, sem tettel! Nem bírálhat érte, nem kiabálhat veled emiatt, nem kérhet számon, nem büntethet érte.
A fentiek nagyon fontos párkapcsolati jogaink, én felelek azért is, hogy ne engedjem, ha a párom meg akar akadályozni ezen jogok gyakorlásában. Az én felelősségem, hogy felállítsam a határaimat, és jelezzem, ha a párom átlépi ezeket. A határállítás fontos része az is, hogy következményeket helyezek kilátásba arra az esetre, ha a másik újra meg újra átlépi a határaimat. Fontos, hogy ez következmény, és nem büntetés!
Ha például a párom újra meg újra óriási balhét csap, mert a barátnőmmel elmentem kávézni, akkor a határszabás így néz ki: „Jogom van találkozni a barátnőmmel anélkül, hogy utána újra meg újra számon kérj. Amennyiben a következő találkozó után is számon kérsz, elköltözöm.” Természetesen csak olyan következményt érdemes kilátásba helyezni, amit be is fogunk tartani, különben elveszítjük a hitelességünket.
Ha elakadtál a társtalálás során, nézd meg az Igényes társkeresők mesterkurzusának videóit!