Nem vágyálmot, hanem partnert!

Mikor a tökéletes partner után vágyakozunk, akkor sokszor egy konkrét, számunkra elérhetetlen személyre vetítjük ki az álmainkat. Az illető olyan gyönyörűnek, tehetségesnek, okosnak, szórakoztatónak, gazdagnak, érdekesnek tűnik, hogy azt hisszük, vele biztos bárki boldog lenne. Mi is. Mert az lehetetlen, hogy egy ennyire csodálatos személyiséggel ne érezné magát mindenki remekül. Persze ritkán adódik lehetőség arra, hogy az istenített sztárral közeli kapcsolatba kerüljünk, de ha ez megtörténne, nagy valószínűséggel kiderülne, hogy egyáltalán nem tesz bennünket boldoggá. Meg mi se őt - bár ez a vágyakozó ember számára csak másodlagos.

Az ilyen vágyálmokban tulajdonképpen sokszor nem is mi magunk vagyunk az illető sztár partnerei, hanem önmagunk javított verziója. Valaki, aki igazából nem létezik. Aki szóba se állna velünk, a valódi énünkkel. De ez a javított változat tulajdonképpen legtöbbször valamiféle papírmasé figura, nincs igazi személyisége. Klisékből rakjuk össze. 

Miért is érdekes mindez? Mert mikor online társat keresünk, akkor sokunk a tökéletes partnerre vágyik, de a tökéletest nem határozzuk meg közelebbről. Sőt, ha a leírásokat nézzük, a tökéletes mindenki számára egyformának tűnik. Aztán ha kicsit közelebbről vizsgáljuk meg a dolgot, kiderül, hogy egyrészt nincs is tökéletes, másrészt az, hogy számunkra ki a legjobb, nem abszolút jellemzőkön múlik, hanem teljesen relatív. Attól függ, hogy mi milyenek vagyunk, mégpedig nem a vágyálmainkban, hanem a valóságban. 

Minden férfi szép nőt szeretne. De egyrészt nem mindenkinek ugyanaz a szép, másrészt az se mindegy, hogy a férfi milyen vonzó külsejű. Illetve, hogy tud-e valamit kezdeni egy szép nővel, aki után mások is ácsingóznak. A túl feltűnő, túl szép, túl fiatal, túl ilyen meg olyan nők egy csomó férfinak nem valók igazán, még ha álmaikban szívesen ki is próbálnák őket egy menetre. Például mit kezdene azzal, hogy a nő 24 órában a saját külsejével foglalkozik? Mit szólna ahhoz, hogy az otthonukból ki lenne tiltva mindenféle szénhidrát és nem lehetne elmenni egy étterembe? 

Vagy nézzünk egy másik példát: a nők értelmes férfira vágynak. De nem mindegy, hogy ők maguk milyen intelligensek. Egyáltalán felismerik-e a másik emberben az intelligenciát. És ha náluk sokkal okosabb partnerrel kerülnek össze, vajon mit kezdenek vele? Ha azt sem értik, miről beszél, ha nincsen közös érdeklődési területük, ha ostobának érzik magukat mellette, akkor ez az ember nekik nem lesz megfelelő.

De a libidó kapcsán is rendkívül fontos, hogy hozzánk illő partnert találjunk. Hiába pozitívum, ha valakinek van libidója (illetve egy aszexuális számára ez nem is pozitívum), nagyon nem mindegy, hogy a két ember étvágya mennyire kompatibilis. Illetve, hogy milyen az ízlésük. Ha valakit nem érdekel a szex különösebben, és jól elvan hetekig ágyjelenetek nélkül, akkor kifejezetten rosszul választ, ha egy erotikát sugárzó, a nemiséget rendkívül fontosnak tartó férfival/nővel köti össze az életét. Garantáltan frusztráltak lesznek mindketten, még ha egyébként minden más tekintetben működik is a kapcsolatuk. 

Annak érdekében, hogy jól válasszunk, először önmagunkkal kell tisztában lennünk. Persze a partnerkeresés folyamata is remek lehetőség arra, hogy tisztázzuk, mi az, amit szeretnénk, és mi az, amit nem bírunk elviselni. A gép előtt ülve, élő emberrel való kapcsolattartás nélkül talán eszünkbe se jutnak olyan szempontok, amelyek pár találkozás után nyilvánvalóakká válnak. Hogy mennyire fontos az illető hangja, az illata, vagy éppen az, hogy ne akarjon minden hétvégén kirándulni, mert mi otthon szeretünk ejtőzni. Hogy mennyire nem bírjuk, ha valaki dohányzik, vagy éppenséggel milyen erotikus, ahogy füstöl. Hogy milyen szinten idegesít, ha nagyzol, féltékenykedik, vagy mennyire imponál, ahogy előadja magát...

Millió kis megnyilvánulás, apró jel, grimaszok, gesztusok, hangok, illatok: az egésznek stimmelnie kell, az összhatásnak kell vonzónak lennie. És akkor még hol van az, hogy nem csak mi vonzódunk, hanem ő is bolondul értünk.