* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: már 24, 2022 , rovat: Párkeresés | 0 komment
A köztudatban létezik néhány evidensnek tartott randizási szabály, amit a nők többsége megkérdőjelezhetetlennek tart. Ugyanakkor többnyire nem, hogy nem hasznosak, hanem egyenesen károsak, és még a legjobban induló kapcsolatot is tönkre teszik.
Ráadásul leginkább arról szólnak, hogy mit szabad egy nőnek tenni a randizás során, és mit nem.
Ez abból a régi, dédnagyanyáink korából származó elvből indul ki, hogy a kezdeményezés a férfi dolga. Amivel tulajdonképpen nincs is semmi gond, egyet is érthetünk vele, ha offline módon ismerkedünk.
Ám mivel manapság már nem a fonóban vagy a bálban ismerkedünk anyáink árgus tekintetétől követve, miért ne lehetne egy online randioldalon nőként ráírni egy jóképű idegenre? Mi a legnagyobb baj, ami történhet? Legföljebb nem fog válaszolni, ha nem tetszünk neki, vagy ha konzervatív elveket vall a férfi-női szerepekről. És akkor mi van? Nem fog összedőlni a világ.
Szerencsés esetben viszont elkezdődhet egy ismerkedés, aminek a vége akár egy boldog párkapcsolat is lehet. Ha jobban belegondolsz, azért fizetsz elő egy online randioldalon, hogy ismerkedj. Miért gátolnád magad azzal, hogy ölbe tett kézzel várod, hogy végre megszólítson valaki?
A társkereső coachingok során és a tréningjeimen is mantraként ismételgetem: nincs értelme a hosszas levelezésnek, csetelésnek, mert az nem ismerkedés! Írásban mindenki azt mond, amit akar. Szerintem téged is ért már számtalan csalódás az első randin, amikor kiderült, hogy valaki egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy korábban állította: nem olyan magas, nem annyi kiló, és tíz évvel idősebb, mint a feltöltött képen.
Amikor a társkeresők hosszasan leveleznek, gyakran úgy érzik, hogy egészen szoros kapcsolat alakult ki köztük, a többség már vad reményeket táplál a jövő illetően. Aztán amikor néhány hetes, esetleg hónapos levelezés után mégis találkoznak, többnyire csak a döbbenet és a csalódás marad, mert a másik nem úgy néz ki, fura a hangja, nem jó az illata. A társkereső pedig olyan mély csalódást él meg, hogy elmegy a kedve a randizástól.
Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes minél előbb személyesen is találkozni, akár néhány üzenetváltás után. Ha te nőként ezt az elvet vallod, és nem akarsz heteket elvesztegetni, mert nincs időd naponta órákat csetelni, miért ne kezdeményezhetnéd te az első találkozást? Elég egyszerűen csak ennyit mondani vagy írni: „Figyelj, nem vagyok híve a hosszas levelezésnek, csetelésnek, mit szólnál, ha minél hamarabb találkoznánk?” Ha erre a másik azt mondja, hogy ez neki így nem oké, akkor ő nem a te embered.
Gyakran kérdezik a társkereső klienseim, hogy tényleg illik-e lefeküdni a randipartnerrel a 3. találkán. Attól félnek, hogy ha ezt nem teszik meg, akkor az illető azt fogja gondolni, hogy csak kéretik magukat, és a férfi le fog lépni.
Azt gondolom, hogy nincs egyetemes, örök érvényű szabály arra vonatkozóan, hogy mikor történjen meg az első szexuális együttlét az ismerkedés során. Ha neked belefér, hogy az első randin, akkor legyen így, ez a te döntésed. Ha viszont úgy érzed, hogy még a harmadik randin sem ismered eléggé a partneredet, vagy nem alakult ki olyan mély kapcsolat köztetek, akkor miért kellene az elhagyástól való félelem miatt ágyba bújni egy még szinte vadidegen emberrel? Tényleg azzal akarsz megtartani valakit, hogy erőszakot teszel magadon, az érzéseiden, és inkább neki akarsz megfelelni, nem pedig a tested, lelked szükségleteinek?
Ha valaki elhagy, mert még nem érzed magad készen az első szexre a harmadik találkozó után, az az ember nincs tekintettel az érzéseidre, szükségleteidre. Tényleg ilyen partnerre vágysz?
Ez egy óriási mumus a nők számára: nem mutathatom ki az érzéseimet, a szerelmemet, mert ettől a másik el fog futni. Éppen ezért nagyon sok nő taktikázni kezd az ismerkedés során: nem válaszol azonnal az üzenetekre, nem veszi fel mindig a telefont, nem ér rá randizni. Vagyis megpróbál elérhetetlennek tűnni, hogy a másik teperjen egy kicsit.
Igen, vannak olyan szorongó, elkerülő kötődési stílusú férfiak, akik ettől még inkább vonzódni kezdenek a nőhöz. De biztos, hogy egy bizonytalan kötődésű társat akarsz választani, aki a kapcsolat következő hónapjaiban már a féltékenységével fog üldözni, esetleg megpróbálja ellenőrizni minden percedet?
Egy biztonságosan kötődő férfi, akivel viszont remek tartós és boldog párkapcsolatot lehetne létesíteni, el fog hagyni, ha a fenti módon játszadozni kezdesz vele. Mert ő nem ezt keresi: ő nem akar bizonytalanságban és kiszámíthatatlanságban élni. Te pedig bosszankodva panaszkodhatsz a barátnőidnek: „ezek a mai férfiak már nem képesek a kitartó udvarlásra.” Miért is lenne kitartó, ha minden megnyilvánulásoddal azt üzened neki, hogy „nem vagy fontos!”.
A partnered csak ahhoz tud kapcsolódni, amit kifelé mutatsz. A belső, eltitkolt érzéseidet nem tudja kitalálni, mert nem gondolatolvasó! Éppen ezért minden emberi kapcsolatban az egyik legfontosabb lépés, hogy olyannak mutassam magam, amilyen vagyok! Mondjam ki azokat az érzéseket, amelyeket érzek. Lehet, hogy ez félelmetes, hiszen kiszolgáltatottá válok, de kockázat nélkül nincs érzelmi közelség egy kapcsolatban! Lehet, hogy lesz egy párkapcsolatod, de örökké bizonytalan leszel a másik érzéseiben, hiszen mindketten titkolóztok. Ennek mi értelme?
Ugyanakkor azt is fontos megérteni, hogy nem arra biztatlak, hogy kontrollálatlanul áraszd el a másikat az érzéseiddel! Az ismerkedés egy lassú, finom tánc. Ha te lépsz felém, én is lépek feléd. Ha te kifejezed, hogy kedvelsz, én is bátrabban mutatom meg, hogy tetszel nekem. Ha apránként és az érzéseket finoman kimutatva lépdeltek egymás felé, már nem is olyan félelmetes az egész. Ez egy türelemjáték: idő, kitartás, türelem és bátorság kell hozzá. És ebbe egy idő után még akár az is beleférhet, hogy végül a nő mondja ki hamarabb, hogy szeretlek.
Ha elakadtál a társkeresés során, nézd meg, hogyan segíthet neked az Igényes társkeresők mesterkurzusa!