Tökéletes profil? Az se az igazi.

Nem hiszem, hogy a társkeresők nagy részének az lenne a legfőbb hibája, hogy túl tökéletesre csiszolja a profilját, de előfordulhat, hogy bizonyos dolgokban jobban virít, mint kellene, és ezzel pont ellenkező hatást ér el, mint amit szeretne. Ahogy a sokat idézett, de sokak által nem értett mondás szól: a kevesebb több.

És itt nem arról van szó, hogy ne gondosan szerkesszük meg azt a profilt, az viszont fontos, hogy ne legyen túl művi, túl csilivili, túl sok. Mert az gyanús, és bizalmatlanságot szül, sőt, riasztó is lehet. Ha a profilról ordít, hogy a létrehozójában semmi szerénység nincs, arrogáns és azt képzeli magáról, hogy tökéletes, az keveseknek lesz szimpatikus. 

Erre szolgáltat bizonyítékot a Iowa-i Egyetemen dolgozó kutatók, Andy High és Crystal Wotipka felmérése is: a társkeresők sokkal inkább vonzódnak az olyan profilokhoz, amely mögött valódi, autentikus személyiséget látnak vagy sejtenek, mint a feltupírozott, túlságosan csillogó bemutatkozásokhoz. Nem tökéletes embert keresnek, nem egy marketingakció hősét, hanem valakit, akihez odalépni nem lesz túlságosan ijesztő. 

Minél több személyességet teszünk a profilba, minél konkrétabb embernek tűnünk, annál vonzóbbnak fognak bennünket érezni. Ha például csak annyit említünk, hogy "blogot írok", az túl általános, de ha oda is linkeljük a blogot, akkor lehetőséget adunk a többieknek, hogy sokkal többet is megtudjanak a személyiségünkről. Persze lehet olyan blogunk, amely túl sokat árul el rólunk túl korán vagy az is lehet, hogy nem vagyunk akkora író tehetségek, és a blog inkább negatív meglepetést jelenthet, tehát jól gondoljuk meg, hogy mi az, amit tényleg a szélesebb nyilvánosság elé szeretnénk tárni. 

Kérdés, hogy mennyire szeretnénk lecsekkolhatók lenni, mert ez bizonyos kockázatokkal is jár, ha később meggondolnánk magunkat, és mégse ismerkednénk tovább. De amennyiben mondjuk egy nagy cégnél dolgozunk, akkor az is személyessé teszi a profilt, ha feltüntetjük a munkahelyünk nevét. Ha kevés a konkrét információ, nagyon nehéz lesz kitűnni a tömegből, és nehéz lesz hozzánk személyes üzenettel fordulni.

High és Wotipka a következő módszerrel mérte fel, milyen profilokhoz vonzódnak inkább a felhasználók: létrehoztak egy társkeresőn belül nyolc különböző profilt, négy férfit és négy nőit, és különböző kombinációkban kétféle profiltípust társítottak hozzájuk. Az egyik profiltípus a szelektív önreprezentáció (Selective Self-Presentation): ennek keretein belül a profil megalkotója csak a pozitív tulajdonságokat tünteti fel, minden másról hallgat. A másik a magáért jótálló bemutatkozás (Warranting): ebben a profil tulajdonosa olyan információkat oszt meg, amelyek könnyen köthetők valódi személyiségéhez.

A profilokat aztán megmutatták 317 aktív társkeresőnek, akik közül 150 férfi és 167 nő volt, átlagéletkoruk: 40 év. A kutatók feltevése az volt, hogy a nagy mennyiségben szelektív önreprezentációt és ugyanakkor jó sok jótálló bemutatkozást kombináló profiloknak lesz a legnagyobb népszerűsége, de mint utóbb kiderült, ebben tévedtek.

A túl tökéletesnek tűnő profilok ugyanis nem voltak annyira szerethetők, mint a szerényebb kivitelűek. A legsikeresebbeknek azok a bemutatkozások bizonyultak, amelyekben kis mértékben volt jelen a szelektív önreprezentáció, és nagy mértékben a személyesebb hangvétel. Ha ki-ki ennek fényében megvizsgálja a saját profilját: vajon van-e benne elég személyesség, de azért kis mennyiségben tartalmaz-e pozitív önreprezentációt, könnyen optimalizálhatja a kétféle stílus kombinációját.