* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: nov 07, 2024 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Még a boldog egyedülállók életében is vannak olyan pillanatok, amikor teljesen kiborulnak, mert borzasztóan reménytelennek tűnik a helyzetük. Már minden ismerősöd párkapcsolatban él, sorra születnek a gyerekeik, az expárod újraházasodott, csak te vagy még mindig egyedül. Lehet, hogy totál kilátástalannak látod a helyzetedet, de hidd el, nagyon is sokat tehetsz azért, hogy kilábalj ebből a reménytelen állapotból.
Bármilyen jól is érzi magát az ember egyedül, mindenkinek az életében vannak olyan esték, éjszakák, hétvégék vagy ünnepek, amikor végtelenül magányosnak érzi magát. Ilyenkor aztán csőstül jönnek a sötét, borús gondolatok: „mindenki másnak sikerült, csak én vagyok ilyen szerencsétlen lúzer, akinek nem jön össze semmi.” „Már végképp lemaradtam, nincs egyetlen normális ember sem, akivel családot lehetne alapítani.” „Senki nem vár itthon esténként, nincs kivel programot csinálni, nincs kivel nyaralni menni.” „Csak lógok a levegőben, nem tartozom senkihez.”
Aki még nem élte át ezt a helyzetet, annak fogalma sincs arról a szívszorító, kegyetlen, kétségbeesett magányról, amit egy egyedülálló ilyenkor érez. Ilyenkor teljesen kilátástalannak tűnik minden, és az ember azt gondolja, hogy ez már örökre így is marad. Esélytelen, hogy változzon a helyzet.
A legjobb hírem, hogy semmi sem marad örökre ugyanúgy, és biztos lehetsz benne, hogy ez a kétségbeejtő szomorúság is el fog múlni. A rossz hírem az, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy varázsütésre, váratlanul, magától megoldódik a problémád, és az Univerzum/Sors/Isten/angyalok az ajtód elé pottyantják az Igazit.
Viszont nagyon is sok mindent tehetsz magadért, ha hajlandó vagy felelősséget vállalni az életedért. Ha hajlandó vagy erőfeszítéseket tenni, hogy elmúljon ez az állapot, akkor jelentősen megnő az esélye annak, hogy megtalálod a megfelelő társat.
Mit lehet tenni?
Nem segít, ha nem veszel tudomást a szomorúságodról, magányodról. Nem segít, ha helytelen megküzdési módokat vetsz be a nehéz érzések eltüntetésére. Például inni, drogozni kezdesz, egyéjszakás kalandokba bonyolódsz. Ez olyan, mintha letakarnád egy kendővel a problémádat. Ha azt hiszed, hogy nincs problémakupac, mert nem látod, akkor tévedsz. A kupac ott marad, akkor is, ha nem akarsz tudomást venni róla.
Azt javaslom, hogy inkább menj közelebb a fájó érzéseidhez, és éld át őket! Hagyd, hogy fájjon! Sírj, dühöngj, toporzékolj, szomorkodj bátran! Engedd meg magadnak az érzéseket, éld át őket! Igen, tudom, hogy ez borzasztóan fájdalmas. De az érzések akkor csökkennek, múlnak, ha átéljük, megnevezzük, kibírjuk őket.
Hidd el, nem fogsz beleragadni ebbe a fájdalomba, sőt sokkal hamarabb elmúlik, mint ha tudomást sem vennél róla! Ráadásul a szomorúság, fájdalom megtapasztalása motiváltabbá tesz a változásra. A legtöbb ember csak akkor hajlandó változni, változtatni, amikor már nagyon erős a szenvedésnyomás.
A szenvedés plusz jótékony hatása, hogy amikor majd végre találsz egy társat, sokkal jobban meg fogod becsülni, mint azok, akiknek pikk-pakk összejött.
A szomorúság, harag megélésének egyik legjobb módja a mozgás. Bármit választhatsz, ami közel áll hozzád, és szívesen csinálod. Sportolj, mozogj legalább heti két-három alkalommal! De még jobb, ha minden nap van valami testmozgás az életedben. Próbálj olyan mozgásformát találni, amit csapatban, társaságban lehet végezni: tánc, falmászás, konditerem, evezés, tenisz, túrázás. Így egyszerre élvezheted a mozgás örömét, a felszabaduló jótékony hormonokat, ráadásul társaságban vagy, ami oldja a magányodat, és akár ismerkedésre is lehetőséget ad.
Amikor szomorúak vagyunk, könnyen begubózhatunk. Hajlamossá válunk arra, hogy magunkra húzzuk a takarót, és éjszakába nyúlóan bámuljuk a sorozatokat egy vödör jégkrém vagy egyéb nasi társaságában. A magány oldásának legegyszerűbb módja, ha tudatosan megtervezzük a hetünket, és legalább egy-két estét olyan programmal töltünk, amihez ki kell mozdulni otthonról, emberek közé kell menni.
Iratkozz be nyelviskolába, tánciskolába, menj moziba, színházba (akár egyedül is!), előadásokra, tréningekre, randirendezvényekre! Nem, egyáltalán nem ciki egyedül menni! Menj akkor is, ha semmi kedved hozzá! A lényeg, hogy indulj el, hagyd el a házad, lakásod! Gyakran menet közben még a kedved is megjön.
A magány oldásának legjobb módja, ha olyan csoportokat, közösségeket keresel, ahová hetente el lehet járni, és nagyjából ugyanazok az emberek vannak ott. Ezzel két legyet ütsz egy csapásra: ha olyan helyekre, programokra mész, ami valóban érdekel, akkor jól fogod érezni magadat. Másrészt pedig lehetőséged van új ismerősökre, barátokra, esetleg párra találni.
Rengeteg csoport, közösség létezik, amelyek nyitottak, befogadóak: kirándulóklubok, olvasókörök, színjátszókörök, táncházak, idegennyelvi klubok, csoportterápiák. Ezerféle program közül választhatsz!
A jelen helyzet a legjobb pillanat arra, hogy berendezz magadnak egy olyan életet, amire mindig is vágytál. Igen, egyedül! Most! Ne várj arra, hogy végre legyen egy párod! Most végre van időd foglalkozni magaddal: sportolni, táncolni, tanulni, szórakozni, utazni. Nem kell senkihez sem alkalmazkodni. Nem tudhatod, hogy mennyi időt kell még egyedül töltened, mire megtalálod a társadat. Ne töltsd ezt az időt egy váróteremben! Egy kliensem mondta, hogy ha tudta volna, hogy negyven körül találja meg a párját, sokkal hasznosabban és boldogabban töltötte volna élete első felét.
Ne arra várj, hogy az Igazi megtalálásával elkezdődjön majd az életed! Az életed most folyik. Tedd már most a lehető legboldogabbá! Hidd el, minél boldogabb, kiegyensúlyozottabb, teljesebb életet élsz, annál könnyebben találsz ehhez az élethez társat. Ki ne akarna egy boldog, kiegyensúlyott ember társa lenni? Ezerszer vonzóbb az, akiből sugárzik az életöröm, mint az, aki szürke, szomorú és magányos.
Ha nagyon fáj a magány, és szeretnéd hatékonyabbá tenni a társkeresésed, nézd meg a Társtaláló expedíció videóit!