Ha randizol, ne sértegesd a partnered!

Biztos sokan fogják azt gondolni, hogy nem kéne ilyen evidenciákról írni, mert nekik ugyan sose jutna eszükbe egy randin sértegetni a partnert. De attól, hogy nekik ez evidencia, másnak még nem az, ahogy az se mindenkinek egyértelmű, hogy illik minden nap fürödni... Ténykérdés, hogy léteznek olyan emberek, akik bizony az udvarlás illetve ismerkedés helyzetében sértegetik azt, akivel egy asztalnál ülnek - illetve ez a jelenség már akkor előkerülhet, mikor még csak a levelezés fázisáig jutottak.

A sértegetés lehet csak az adott személy ellen irányuló, bántó kritika, de sokszor a másik nemét illető durva sztereotípiák meglétéből táplálkozik. Ha eldöntöttük, hogy minden nő anyagias és megjátssza magát, illetve minden férfi disznó, és csak AZT akarja, akkor, könyörgöm, minek regisztrálunk egy társkeresőre? Hiszen nem akarunk anyagias, megjátszós nőkkel és disznó férfiakkal találkozni. Vagy közben azt reméljük, hogy megtaláljuk azt az egy példányt, aki cáfolja tévhitünket, de addig is mindenkivel közöljük, hogy ezt így gondoljuk, és ezzel megfelelő módon fel is húzzuk az illetőt? 

Ha szükségét érezzük a másik megbántásának, akkor bennünk nincsenek rendben a dolgok, akkor az ismerkedés egyetlen öröme számunkra az lesz, hogy úgymond győztesként kerültünk ki egy, csak a fejünkben létező nemek háborújából, csapást mértünk az ellenfélre, mert jól megbántottuk, noha más "bűne" nem volt, mint hogy esetleg másképp látja a világot, vagy más a testalkata, mint a mi álmaink szereplőjének, vagy az egyetlen probléma vele, hogy nő, illetve férfi...

Tudom, egyes férfiak azt hiszik, hogy a bunkóság nyerő, és a nők kifejezetten arra várnak, hogy jól földbe döngöljék őket - persze, vannak áldozattá nyomorított nők, akik erre vevők, de egy ilyen kapcsolat kezdettől fogva boldogtalan lesz. A normális nő nem bunkóságra, hanem határozottságra vágyik, ami teljesen más. A nőket verbálisan vagy fizikailag bántó típus mindig gyáva, a saját kisebbségi érzéseit igyekszik elnyomni azzal, hogy durván viselkedik. 

Nem sok sértegetős randi partnerre emlékszem, de néhány azért akadt. Volt, aki az öltözékemre tett megjegyzést, majd megpróbált rám mászni, és volt olyan, aki azért sértegetett, mert visszautasítottam, miután nyilvánvaló volt, hogy nem tetszik, és nem érdemes folytatni a dolgot. De az is előfordult, hogy utólag azért kaptam litániát az illetőtől, mert úgy érezte, hogy nem úgy néztem rá, mint egy nő egy férfira kellene, hogy nézzen, és nem bókoltam neki... 

Így utólag teljesen nyilvánvaló, hogy mindhármuknak súlyos önértékelési problémái voltak, és ez sajnos nem ritka. 

Ha valaki nem tetszik, akkor is viselkedjünk civilizáltan, töltsük vele a lehető legrövidebb időt, és ne tegyünk megjegyzéseket rá, se az anyagi helyzetére, se a lerobbant kocsijára, se a szakadt gatyájára, amelyben képes volt megjelenni... Ha sokkal idősebb, mint amilyennek mondta magát, akkor se háborodjunk fel látványosan, elég, ha magunkban bosszankodunk egy sort, de minek bántanánk meg a másik embert? Minek késztetnénk ellentámadásra, vagy minek kergetnénk bele egy negatív spirálba, amely esetleg ahhoz vezet, hogy jó ideig ne legyen kedve randizni? Ami nekünk nem jön be, az másnak még tetszhet, és nem a mi dolgunk, hogy megneveljük!

Nemrég olvastam valahol egy férfi példáját, aki nem tudta, hogy miért olyan sikertelen a nőknél - aztán kiderült, hogy azért utasítja el mindenki, mert a beszélgetés első fél órájában elkezdi sorolni, milyen viselkedéssel mit kompenzál a leányzó (az illető pszichiáter volt, és azt hitte, hogy ezzel imponál valakinek...) 

Mindenki kedvességet és megértést keres egy randipartnerben, gondolom, azok is, akik szinte öntudatlanul sértegetnek... Nem árt jobban belegondolni, hogy okoskodásunkkal (például azzal, ha a másik ízlését, nézeteit lenézéssel kezeljük vagy tárgyi tévedéseit fölényeskedve kijavítjuk) nem magunk alatt vágjuk-e a fát. Ha valaki nem tetszik, úgyse látjuk többet, felesleges legyűrni, ha meg tetszik, legyünk nagyvonalúak és megértők: mert ezt biztosan értékelni fogja. Arról nem is beszélve, hogy nekünk is jobb érzés lesz, ha kedvesek tudunk maradni.