Magas mércék vagy jogos elvárások? / 1. rész

Míg a spontán, úgynevezett IRL, valós életben zajló, véletlenszerű ismerkedés általában nem célzott és nem adathalmazok alapján történik, főleg nem olyanok alapján, amelyeket előre meghatároztunk, az online társkeresésben mi állíthatjuk be, hogy milyenek az elvárásaink. Ha egy társaságban megpillantunk egy rokonszenves idegent, vagy beszédbe elegyedünk egy ellenkező nemű lénnyel, attól függetlenül rendkívül vonzónak találhatjuk, hogy esetleg egyáltalán nem a zsánerünk, nem 185 cm magas, széles vállú szépfiú, vagy nem fürdőruhamodell kinézetű, hosszú, szőke hajú csinibaba (vagy helyettesítsük ide be azt a testalkatot, amelyet mi, személyesen a legtökéletesebbnek tartunk). Mivel az egész személyisége hat ránk, lehet, hogy észre se vesszük, mennyire nem olyan külsőleg, amilyennek az ideálist megálmodtuk. Arról nem is beszélve, hogy nem kérünk tőle se iskolai bizonyítványt, de kereseti kimutatást, se lakcímkártyát.

Most képzeljük el, hogy ezzel a vonzó idegennel nem az életben, hanem a társkeresőn futhatnánk össze. Futhatnánk, de nem futunk, mert esetleg úgy állítottuk be a keresési adatokat, hogy ő kilóg belőle. Mert túl alacsony, vagy túl sokat nyom, mert nem szőke, hanem barna, mert dohányos, és mi nem szeretjük a cigit, mert érettségije van, és mi diplomást akarunk, mert 53 km-re lakik tőlünk, és mi csak 50-nek mennénk arrébb ismerkedni. Vagyis az egyébként pont nekünk „kitalált” embert szalaszthatjuk el egy túlságosan szigorú keresési beállítással.

Mondhatja erre bárki, hogy valahogy csak meg kell határozni a kritériumokat, ha pedig nem vagyunk pontosak, akkor semmi nem derül ki az ízlésünkről. Ha mondjuk nem jönnek be a soványak, akkor jobb, ha kizárjuk őket, ha 180 cm alatt nekünk nem férfi a férfi, akkor jobb, ha az alacsonyabbakkal szóba sem állunk. Persze, lehetnek kőbe vésett preferenciáink, és lehetnek olyan tulajdonságok, amelyeket semmiképpen nem szeretünk, csak az a lényeg, hogy ne bánjunk ezekkel a kritériumokkal túlságosan szigorúan. A Randivonal nemrég végzett felmérése alapján egyébként a válaszadók több, mint 80%-a csak irányadónak tartja a megadott paramétereket, és nem kizáró tényező, ha valaki ezeknek nem felel meg, de ha ezt nem tüntetjük fel sehol, a lehetséges érdeklődők nem tudhatják és eleve meg se kísérlik a közeledést (senki sem szereti, ha visszautasítják). Esetleg a bemutatkozásban érdemes kiemelni, hogy nyitottak vagyunk a zsáneren kívüli ismerkedésre is, azt sem árt megemlíteni azonban, hogy mi az, amit feltétlenül fontosnak tartunk.

Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy milyen elvárásokat életszerű megfogalmazni, és mi az, aminek elérésére, bármennyire szeretnénk is, kevés a reális esélyünk. Az adatlap türelmes persze, azt írunk bele, amit akarunk, de ha már az elvárásaink túlságosan követelőzőek, irreálisnak tűnnek, az nem lesz igazán szimpatikus. Mit nyújtunk mi, és mit várunk el? Vajon összhangban van-e a kettő? Vajon nem várunk-e túl sokat akkor is, ha mi magunk nem tudunk olyan tökéleteset nyújtani? Hogy döntsük el, hogy mi az, amiből engednünk kéne, és mi az, amihez mégiscsak ragaszkodunk?

Ha jó ideje keresünk már partnert, és eddig nem jártunk szerencsével, sőt, esetleg még annak a közelében sem, akkor itt az ideje, hogy megvizsgáljuk az elvárásainkat is. (Azért a feltett fotónkra is vessünk egy pillantást, mert elképzelhető, hogy azzal sincs minden rendben.) Vajon van-e olyan az elvárásaink között, amelyből engedhetnénk?

Itt vannak mindjárt a legkézenfekvőbb adatok, a súly és testmagasság, meg a kor kérdése. Vajon mennyire vagyunk toleránsak ez ügyben? Ahogy már említettem, a való életben megtetszhet bármelyikünknek olyan ember is, aki nem kifejezetten rendelkezik számunkra ideális paraméterekkel. És vajon mennyire sajátjaink azok az ideális paraméterek, amelyeket feltüntetünk? Vajon nem követünk-e velük valamilyen közfelfogást, divatot, előítéletet?

Sokszor hallottam már olyat is, hogy a keresők a saját hobbijuknak, sportolási szokásaiknak megfelelő partnerek között hajlandóak csak válogatni, főleg a nagyon sportosak helyeznek erre hangsúlyt, el sem tudnak képzelni kissé eltunyultabb, kényelmesebb fajta embert. Lehet pedig, hogy ha nem ragaszkodnának annyira ehhez a kritériumhoz, kellemes meglepetések érnék őket, talán éppen miattuk szokna rá valaki az aktívabb életre, vagy ők maguk fedeznének fel más kikapcsolódási formákat.

Az alkat és a kor kérdése olyasmi, aminél nem érdemes nagyon kis intervallumokat megadni, még ha ideálisnak azt véljük is, ha a partnerünk pont 5 évvel idősebb vagy pont 10 kilóval könnyebb nálunk. A 100-200 centi és 40-100 kg közötti megfelelés meg vicces, vagyis arra utal, hogy nem szántunk rá időt, hogy elgondolkozzunk a kérdésen. A konkrét számadatoknál többet mond a testalkat, de persze az is lehet teljesen változó, hogy milyen férfiak vagy nők tetszenek. Gyakran hallani alacsony nőktől is, akár a való életben, hogy csak magas pasik jöhetnek náluk számításba, egy társkeresőn is ilyeneket preferálnak nyilván, pedig az alacsonyabbak körül lehet, sokkal kisebb a tülekedés és nagyobb az esély egy szimpatikus, vonzó partner megtalálására. Aztán, ha a kisebb mégse jön be, legalább mondhatjuk, hogy kipróbáltuk, milyen érzés lenne.

A tökéletes test ritka, ha nekünk sincs, ne várjuk el a másiktól se, és főleg ne osztogassunk egymásnak sebeket olyasmi miatt, aminek nagy része változtathatatlan, nem akaratfüggő. Az igényeink megfogalmazásánál is legyünk tapintatosak, ne fogalmazzunk úgy, mint azok a fitneszguruk, akiket azért fizetnek, hogy mások testét pocskondiázzák.

A kort illetően neuralgikus pont, ha egy férfi még gyereket akar, hogy a partner még elég fiatal legyen ahhoz, hogy rohanás nélkül, kényelmesen és kockázatmentesen beleférjen az életébe a gyerekvállalás. Érthető, ha ehhez megpróbálnak ragaszkodni azok, akik saját gyerekre vágynak, ahogy az is érthető, ha egy nő szeretne még gyereket, noha már nagyon az ajánlott kor határán van. Ha már valamelyiküknek van gyereke, esetleg nem ragaszkodnak a családalapításhoz, vagy az örökbefogadás is szerepel a lehetőségek között, akkor ez a korhatárprobléma is kevésbé élesen merül majd fel. 35 év fölötti nők esetében a gyerekhez való ragaszkodás nem feltétlen jó ötlet, mert sokkal kisebb lesz így a választékuk: annyi kritériumnak kell megfelelni, ha csak ez az egy nem stimmel, jobb mérlegelni, hogy egyedül akarunk-e maradni továbbra is vagy lemondunk a biológiai gyerekvállalásról. Az akar-e gyereket rovatnál a talán épp elég diplomatikus egy már 35 feletti nő esetében, esetleg pozitív lehet, ha a partner már létező gyerekének befogadására is hajlandónak mutatkozunk.

Folytatjuk...