Miért jó a konfliktus egy kapcsolatban?

Minél közelebb állunk valakihez, főleg, ha még együtt is élünk vele, és fontos dolgokban kell egyezkednünk, annál több konfliktushelyzet alakulhat ki köztünk. A vitákat, nézeteltéréseket, veszekedéseket nem kerülhetjük el, de nagyon nem mindegy, hogy mit kezdünk velük, hogyan csapunk össze, és később megbeszéljük-e, ha esetleg erősebb kifejezéseket használtunk, olyasmiket vágtunk egymás fejéhez, amiket nem gondoltunk komolyan – képesek vagyunk-e bocsánatot kérni.

A szüleinkkel és a gyerekeinkkel is rengeteg konfliktushelyzetet élünk át, és mindig a szülők felelőssége, hogy mennyire tudják jól kezelni a nézeteltéréseket. Ha egy gyerek azt látja, hogy a felnőttek mindig hatalmi helyzetből szólnak hozzá, a konfliktusok kimenetele is attól függ, hogy kinél van a hatalom, esetleg a fizikai erőszak jelenti a végső érvet, vagy éppen azt tapasztalják, hogy csak elég pimasznak és agresszívnek kell lenniük, és legyűrhetik a felnőtteket, akkor egy dolog biztos: a konfliktusokból vagy vesztesként vagy győztesként kerülnek ki, de nem tanulják meg, hogy létezik win-win helyzet is, vagyis lehet úgy vitázni, veszekedni, hogy utána javuljanak és ne romoljanak a dolgok.

Sokszor hiába próbáljuk a gyerekeinket békésebb és együttműködőbb útra terelni, mert a felnőttektől azt látják, hogy ők sem képesek békésen és együttműködősen viselkedni, a példa pedig sokkal többet számít, mint a prédikáció.

De mi jót hozhatnak ki a konfliktusok belőlünk, illetve a kapcsolatainkból?


1. A konfliktus jelezheti, hogy valamilyen változásra van szükség

Nehéz belőni, hogy mikor érdemes szólni valamiért, és mikor legyintsünk, de olykor a sok legyintés vezet oda, hogy betelik a pohár, és akkor már kénytelenek vagyunk szólni, mivel pedig addig sokat nyeltünk, sokkal ingerültebbek leszünk, mint első alkalommal, mikor szólni akartunk… Vannak emberek, akik így működnek, sokáig magukba fojtják a problémát, aztán robbannak, mások meg állandóan felcsattannak mindenért: de mindkét létforma konfliktussal jár, és a konfliktus mindkét esetben jelzi a változás igényét. Persze nem mindegy, hogy milyen stílusban adjuk ezt elő, és, hogy a partnerünk megérti-e, miért fontos nekünk, hogy az adott dolog ne úgy folytatódjék, ahogy addig történt, de egy jó kapcsolatban a felek vannak olyan viszonyban egymással, hogy egy komolyabb felcsattanásra már odafigyeljenek.


2. A konfliktus érezteti a partnerrel, hogy különálló személyiségek vagyunk, önálló véleménnyel

Akármennyire is egységet alkot két ember, attól még csomó dologban gondolkodhatnak másként, és egy egészséges kapcsolatban ezt fel is lehet vállalni. A viták, veszekedések alkalmával kiállunk a saját véleményünk mellett és megélhetjük független énünket, a gyerekeinknek is példát mutatunk ezzel arról, hogy miként kell olykor felvállalnunk a különvéleményt, még ha ez szóváltáshoz is vezet. Vannak, akik nagyon rosszul viselik, ha a partnerüknek önálló véleménye van valamiről, és nem azt az irányvonalat követi, amit ő, de ezek sosem egészséges, demokratikus kapcsolatok.


3. A konfliktus az egymástól függésre is rávilágít

Egy kapcsolat kezdetén ez még nem igazán hangsúlyos, de mikor egyre inkább összefonódik az életünk, osztozunk dolgokon, főleg, mikor gyerekeink születnek, az egymástól való függés egyre erősebb lehet – és persze egyre több vitához vezethet. Ki viheti el az autót, kinek kell lemondania a programjáról a gyerekek betegsége vagy különórája miatt, kinek a munkája fontosabb, ha mondjuk egy állás miatt el kéne költöznie az egész családnak, és így tovább.


4. A konfliktus felszínre hozhatja, hogy nem is azért vagyunk mérgesek egymásra, amiért először hittük

Rengeteg összetűzés esetén tapasztaljuk, hogy már rég nem arról van szó, amivel elkezdődött a konfliktushelyzet, hanem valami sokkal mélyebben ülő dologról. Nem az aktuális hülyeség idegesít annyira, hanem az, hogy nem vesznek minket figyelembe, nem értékelnek, nem köszönik meg a fáradozásainkat.

Minél régebbi a kapcsolat, annál valószínűbb, hogy egy-egy kisebb vitában ott rejlik az elmúlt x év minden felhalmozódott csalódása is – ez persze olykor tudott dolog, máskor meg nem is vagyunk tudatában, csak érezzük, hogy az ingerültségünk nagyobb, mint azt az adott helyzet indokolná.

Ha még nem lennénk tisztában a kapcsolat főbb problémáival, csak belső frusztráltságot érzünk, akkor ne a vita hevében próbáljunk mindent megoldani… Bár ez nagyon nehéz, mert vannak kapcsolati fázisok, amelyekben két ember igazán csak vita közben beszél egymással, hétköznapi helyzetben már alig.


Többet érhetünk el azzal, ha a kapcsolat lényegi problémáit hideg fejjel tekintjük át, és nyugodt körülmények között próbálunk kommunikálni róluk, bár ez sok esetben nem megy harmadik fél bevonása nélkül, oly mértékben bejáratódott a legkisebb nézeteltérés esetén is bekövetkező veszekedés. Annak érdekében, hogy eddig a pontig ne jussunk el, inkább vállaljuk fel már az elején a kisebb konfliktusokat és ne hagyjuk magunkat mindenről meggyőzni, mert ami a kapcsolat elején nem tisztázódik, azt később sokkal nehezebb megbeszélni.