A pasiknak mindig a szexen jár az eszük?

Párkapcsolati sztereotípiák / 1. rész

Akármennyire is bizonygatják a férfiak, hogy ők mindig egyenesen a tárgyra térnek, amikor szexuális kezdeményezésről van szó, ők is utalgatnak és becsomagolják a mondanivalójukat – ugyanis arra már rájöttek, hogy a direkt szándéknyilatkozat a nőkre ritkán van pozitív hatással.

Noha olykor előfordul, hogy egy férfi nem azért hív meg kávézni, vacsorázni, buliba, moziba, színházba, koncertre, kiállításra vagy bélyeggyűjteményt nézegetni egy nőt, mert le akarja fektetni (de akkor miért?), nagyon sokan úgy értelmezik ezeket a gesztusokat, mint bevezetőket a valamikor majd megkísérelendő aktushoz. Mert a pasiknak folyton a szexen jár az eszük… Legalábbis a sztereotípia szerint biztosan. (A nőknek bezzeg sose! Vagy csak sokkal ritkábban, ha szerelmesek – és itt van a másik orbitális sztereotípia.)

Persze, tizenéves korukban a fiúknak tényleg nagyon sokszor jut eszükbe a szex, rengeteget foglalkoznak a témával, ha van partnerük, ha nincs. Aztán persze szelídülnek a hormonok, és már nem annyira kínzóak ezek a késztetések, mígnem egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy napokig, hetekig fel sem merül bennük, hogy lefekhetnének az asszonnyal, a barátnőjükkel, vagy, hogy kellene egy partner (ha éppen nincs). Mivel általában csak egy dologra tudnak koncentrálni (ez is sztereotípia, de tényleg sok benne az igazság), nem lepik meg őket erotikus gondolatok bármilyen más tevékenység, például munka közben, mint a nőket.

Vannak persze mindig olyanok, akik az átlagnál nagyobb libidóval rendelkeznek és tényleg rengeteget foglalkoznak a szexszel, de még azok is szívesen tüntetik fel magukat nagyon aktívnak, akik valójában nem azok: mert ez bizony elvárás. Ha nem is maga a gyakorlat, de férfitársaságban úgy tenni, mintha még mindig mindenről a szex jutna eszünkbe, a csoporthoz tartozás alfája és ómegája. És mivel nagyon erős a megfelelési kényszer, a szexuálisan örökké felajzott férfi sztereotípiájának fenntartása egyfajta közösségi játék.

Az is kérdés, hogy a nők tényleg kevesebbet gondolnak a szexre, mint a férfiak? És kevésbé kívánják-e? Vajon valóban akkor kívánják-e, ha szerelmesek, és maga a szex annyira nem mozgatja meg a fantáziájukat?

Míg a férfiakkal szemben társadalmi elvárás, hogy úgy tegyenek, mintha mindig érdekelné őket a téma, a nőktől sokáig azt várták, hogy ezeket a vágyaikat erősen korlátozzák. Nyíltan főleg ne beszéljenek róla, mert nem illendő. Ha valaki felvállalja a vágyait, azt mindjárt ribancnak bélyegzik. Pedig miközben a férfiak libidója a kor előrehaladtával csökken, a nőké úgy 30-35 éves kor körül ér el a csúcspontra: akkorra ismerik meg annyira a testüket, hogy már tudják, mit élveznek a szexben. Vagyis könnyen lehet, hogy egy középkorú nő többet gondol a szexre, mint egy ugyanolyan korú férfi… És volt idő, például a reneszánszban, amikor a férfiak meg voltak róla győződve, hogy a nők szexuális étvágya végtelen – innen a sok kicsapongó asszonyról szóló Boccaccio-novella például. Szerintetek hogy van ez? Tényleg annyira szexcentrikusak a férfiak, vagy ez durva általánosítás?